1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.

2 Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.

3 Nem vádképen mondom; hisz elõbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.

4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felõletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.

5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sõt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belõl félelem.

6 De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.

7 Sõt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.

8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.

9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.

10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sõt védekezést, sõt bosszankodást, sõt félelmet, sõt kívánkozást, sõt buzgóságot, sõt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.

12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértõ miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten elõtt.

13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az õ lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:

14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felõletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus elõtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.

15 És õ még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok õt.

16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.

1 所以, 亲爱的, 我们有了这些应许, 就应该洁净自己, 除去身体和心灵上的一切污秽, 存着敬畏 神的心, 达到成圣的地步。

2 你们的心要容得下我们。我们没有亏负过谁, 没有损害过谁, 也没有占过谁的便宜。

3 我这样说, 不是要定你们的罪, 因为我从前说过, 你们常在我们心里, 甚至可以同生共死。

4 我对你们大有信心, 因你们而感到十分光荣; 我心里满有安慰, 在我们的一切患难中, 格外充满喜乐。

5 我们从前到了马其顿的时候, 身体一点安宁也没有, 反而处处遭受患难, 外面有争战, 里面有恐惧。

6 但那安慰灰心的人的 神, 借着提多来到, 安慰了我们;

7 不但借着他来, 也借着他从你们所得的安慰, 安慰了我们。他把你们的渴望、你们的哀恸和你们对我的热诚, 都告诉了我们, 因此我就更加欢喜了。

8 虽然我在那封信上使你们忧伤, 但我现在并不后悔; 其实我曾经有点后悔, 因为知道那封信使你们忧伤, 虽然只是暂时的。

9 现在我快乐, 不是因为你们忧伤, 而是因为你们的忧伤带来了悔改。你们依照 神的意思忧伤, 凡事就不会因我们受到亏损。

10 因为依照 神的意思而有的忧伤, 可以生出没有懊悔的悔改, 以致得救; 世俗的忧伤却会招致死亡。

11 看哪, 你们依照 神的意思忧伤, 在你们中间就产生了怎样的热情、申诉、愤慨、战兢、渴望、热诚、正义; 你们在各方面都表明了自己在那事上是清白的。

12 因此, 从前我虽然写过信给你们, 却不是为了那亏负人的, 也不是为了那受害的, 而是在 神面前把你们对我们的热情, 向你们显现出来。

13 因此, 我们得了安慰。在这安慰之外, 我们因提多的喜乐就更加欢喜, 因为他的心从你们众人那里得到畅快。

14 我若对他夸奖过你们什么, 也不觉得惭愧。我们对你们所说的是真话, 照样, 我们在提多面前夸奖你们的也是真的。

15 并且他想起你们众人的服从, 怎样恐惧战兢地接待他, 他怀念你们的心就更加热切了。

16 现在我很欢喜, 因为在一切事上我对你们都有信心。