1 Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.

2 Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala õket.

3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,

4 Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörõ.

5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?

6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék õt, hogy legyen õt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.

7 De mikor szorgalmazva kérdezék õt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bûnös, az vesse rá elõször a követ.

8 És újra lehajolván, írt vala a földre.

9 Azok pedig [ezt] hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektõl kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.

10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?

11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!

12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

13 Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.

14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.

15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.

16 De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.

17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.

18 Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.

19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.

20 Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg õt, mert még nem jött el az õ órája.

21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bûneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.

22 Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?

23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.

24 Azért mondám néktek, hogy a ti bûneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bûneitekben.

25 Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitõl fogva mondok is néktek.

26 Sok beszélni és ítélni valóm van felõletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tõle hallottam vala.

27 Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.

28 Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.

29 És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.

30 A mikor ezeket mondá, sokan hivének õ benne.

31 Monda azért Jézus a benne hívõ zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;

32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?

34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bûnt cselekszik, szolgája a bûnnek.

35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad [ott] mindörökké.

36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.

38 Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.

39 Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.

40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentõl hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.

41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.

42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentõl származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem õ küldött engem.

43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.

44 Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölõ volt kezdettõl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen õ benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.

45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.

46 Ki vádol engem közületek bûnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?

47 A ki az Istentõl van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentõl valók.

48 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?

49 Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.

50 Pedig én nem keresem az én dicsõségemet: van a ki keresi és megítéli.

51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.

52 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.

53 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?

54 Felele Jézus: Ha én dicsõítem magamat, az én dicsõségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsõít engem, a kirõl ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,

55 És nem ismeritek õt: de én ismerem õt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem õt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem õt, és az õ beszédét megtartom.

56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.

57 Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendõs nem vagy, és Ábrahámot láttad?

58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.

59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtõzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.

1 耶稣往橄榄山去。

2 黎明的时候， 他又到圣殿去， 众人都来到他那里， 他就坐下教导他们。

3 经学家和法利赛人带了一个行淫时被抓到的妇人来， 叫她站在中间，

4 就对耶稣说： "先生， 这妇人是正在犯奸淫的时候被抓到的。

5 摩西在律法上吩咐我们把这样的妇人用石头打死， 你怎样说呢？"

6 他们说这话是要试探耶稣， 要找把柄来控告他。耶稣却弯下身， 用指头在地上写字。

7 他们不住地问耶稣， 他就挺起身来， 说： "你们中间谁是没有罪的， 他就可以先拿起石头打她。"

8 于是又弯下身在地上写字。

9 他们听了这话， 就从年老的开始， 一个一个地都离开了， 留下的只有耶稣和那个还站在那里的妇人。

10 耶稣挺起身来， 问她： "妇人， 他们在哪里？没有人定你的罪吗？"

11 她说： "主啊！ 没有。"耶稣说： "我也不定你的罪。走吧， 从现在起不要再犯罪了。"

12 耶稣又对众人说： "我是世界的光， 跟从我的， 必定不在黑暗里走， 却要得着生命的光。"

13 法利赛人对他说： "你为自己作证， 你的见证不是真实的。"

14 耶稣回答： "即使我为自己作证， 我的见证还是真实的， 因为我知道我从哪里来， 往哪里去， 但你们却不知道我从哪里来， 往哪里去。

15 你们按着外貌判断人， 我却不判断人。

16 即使我判断人， 我的判断也是正确的， 因为我不是独自一人， 而是差我来的父和我在一起。

17 你们的律法上也写着： ‘两个人的见证才是真的。’

18 我为自己作证， 差我来的父也为我作证。"

19 他们问： "你的父在哪里？"耶稣回答： "你们不认识我， 也不认识我的父； 如果你们认识我， 也就认识我的父了。"

20 这些话是耶稣在殿里教导人的时候， 在银库的院中说的。当时没有人逮捕他， 因为他的时候还没有到。

21 耶稣又对他们说： "我要去了， 你们要寻找我， 并且要在自己的罪中死亡； 我去的地方， 你们不能到。"

22 于是犹太人说： "他说‘我去的地方， 你们不能到’， 难道他要自杀吗？"

23 耶稣说： "你们是从地上来的， 我是从天上来的； 你们属这世界， 我却不属这世界，

24 所以我对你们说， 你们要在自己的罪中死亡； 你们若不信我就是‘那一位’， 就要在自己的罪中死亡。"

25 他们就问： "你是谁？"耶稣说： "我不是从起初就告诉你们吗？

26 关于你们， 我有许多事要说， 要判断； 但那差我来的是真实的， 我从他那里听见的， 就告诉世人。"

27 他们不明白耶稣是对他们讲论父的事。

28 所以耶稣说： "你们举起了人子以后， 必定知道我就是‘那一位’， 并且知道我不凭着自己作什么事； 我说的这些话， 是照着父所教导我的。

29 那差我来的和我同在， 他没有留下我独自一人， 因为我常作他喜悦的事。"

30 耶稣说这些话的时候， 就有许多人信了他。

31 于是耶稣对信了他的犹太人说： "你们若持守我的道， 就真是我的门徒了；

32 你们必定认识真理， 真理必定使你们自由。"

33 他们说： "我们是亚伯拉罕的后裔， 从来没有被谁奴役过， 你怎么说‘你们必得自由’呢？"

34 耶稣说： "我实实在在告诉你们， 凡犯罪的都是罪的奴隶。

35 奴隶不能永远住在家里， 唯有儿子才可以永远住在家里。

36 所以， 神的儿子若使你们自由， 你们就真的得自由了。

37 我知道你们是亚伯拉罕的后裔； 但你们想杀我， 因为你们心里不能容纳我的道。

38 我所说的， 是我在父那里看见的； 但你们所作的， 却是从你们的父那里听见的。"

39 他们说： "我们的祖宗是亚伯拉罕。"耶稣说： "你们若是亚伯拉罕的子孙， 就必作亚伯拉罕所作的。

40 现在我把从 神那里听见的真理告诉了你们， 你们竟然想杀我， 这不是亚伯拉罕所作的。

41 你们要作的， 正是你们的父要作的。"他们说： "我们不是从淫乱生的； 我们只有一位父， 就是 神。"

42 耶稣说： "如果 神是你们的父， 你们就必爱我， 因为我是从 神那里来的； 我已经来到这里。我不是凭着自己来的， 而是 神差了我来。

43 你们为什么不明白我的话呢？因为我的道你们听不进去。

44 你们是出于你们的父魔鬼， 喜欢按着你们的父的私欲行事。他从起初就是杀人的凶手， 不守真理， 因为他心里没有真理。他说谎是出于本性， 因为他本来就是说谎者， 也是说谎的人的父。

45 我讲真理， 你们却因此不信我。

46 你们中间有谁能指证我有罪呢？我既然讲真理， 你们为什么不信我呢？

47 出于 神的， 就听 神的话； 你们不听， 因为你们不是出于 神的。"

48 犹太人对耶稣说： "我们说你是撒玛利亚人， 并且是鬼附的， 不是很对吗？"

49 耶稣回答： "我不是鬼附的。我尊敬我的父， 你们却侮辱我。

50 我不求自己的荣耀， 但有一位是为我求荣耀， 并且是审判人的。

51 我实实在在告诉你们， 人若遵守我的道， 必定永远不见死亡。"

52 犹太人对他说： "现在我们知道你的确是鬼附的。亚伯拉罕死了， 先知们也死了， 你还说‘人若遵守我的道， 必定永远不尝死味’，

53 难道你比我们的祖宗亚伯拉罕还大吗？他死了， 先知们也死了； 你把自己当作什么人呢？"

54 耶稣回答： "如果我荣耀自己， 我的荣耀就算不得什么； 那使我得荣耀的是我的父， 就是你们说是你们的 神的那一位。

55 可是你们不认识他， 我却认识他。如果我说我不认识他， 我就像你们一样是说谎的； 然而我认识他， 也遵守他的道。

56 你们的祖宗亚伯拉罕， 因为可以看见我的日子就欢喜， 既然看见了， 他就很快乐。"

57 犹太人对他说： "你还不到五十岁， 怎会见过亚伯拉罕呢？"

58 耶稣说： "我实实在在告诉你们， 亚伯拉罕出生以前， 我已经存在了。"

59 于是他们拿起石头要打他。耶稣却躲起来， 从殿里出去了。