1 Jézus azért hat nappal a husvét elõtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.

2 Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala õ vele.

3 Mária azért elõvévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.

4 Monda azért egy az õ tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki õt elárulandó vala:

5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és [miért nem] adták a szegényeknek?

6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.

7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta õ ezt.

8 Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.

9 A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy õ ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.

10 A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;

11 Mivelhogy a zsidók közül sokan õ miatta menének oda és hivének a Jézusban.

12 Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jõ,

13 Pálmaágakat võn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!

14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:

15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jõ, szamárnak vemhén ülve.

16 Ezeket pedig nem értették eleinte az õ tanítványai: hanem mikor megdicsõítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek õ felõle vannak megírva, és [hogy] ezeket mívelték õ vele.

17 A sokaság azért, a mely õ vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta õt a halálból, bizonyságot tõn.

18 Azért is méne õ elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.

19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, [mind] e világ õ utána megy.

20 Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:

21 Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék õt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.

22 Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.

23 Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsõíttessék az embernek Fia.

24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

25 A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.

26 A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.

27 Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettõl az órától. De azért jutottam ez órára.

28 Atyám, dicsõítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égbõl: Meg is dicsõítettem, és újra megdicsõítem.

29 A sokaság azért, a mely [ott] állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.

30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lõn e szó, hanem ti érettetek.

31 Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:

32 És én, ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonszok.

33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.

34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvénybõl, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?

35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

36 Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtõzködék elõlük.

37 És noha õ ennyi jelt tett vala elõttük, mégsem hivének õ benne:

38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?

39 Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:

40 Megvakította az õ szemeiket, és megkeményítette az õ szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket.

41 Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az õ dicsõségét; és beszéle õ felõle.

42 Mindazáltal a fõemberek közül is sokan hivének õ benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetbõl:

43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.

44 Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.

45 És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.

46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.

47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

48 A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki õt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.

49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, õ parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.

50 És tudom, hogy az õ parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.

1 逾越节前六天， 耶稣到了伯大尼， 就是拉撒路所住的地方； 耶稣曾经使这拉撒路从死人中复活。

2 有人在那里为耶稣预备了筵席。马大在那里侍候， 拉撒路也和一些人与耶稣一同吃饭。

3 马利亚拿了半公斤珍贵纯正的哪哒香膏， 抹耶稣的脚， 又用自己的头发去擦； 屋里就满了香膏的香气。

4 耶稣的一个门徒， 就是那要出卖他的加略人犹大， 说：

5 "为什么不把这香膏卖三百银币， 赒济穷人呢？"

6 他说这话， 并不是因为他关怀穷人， 而是因为他是个贼， 又带着钱囊， 常取其中所存的。

7 耶稣就说： "由她吧， 这香膏是她留下来为我安葬的日子用的。

8 你们常常有穷人跟你们在一起， 却不常有我。"

9 有一大群犹太人知道耶稣在那里， 就都来了， 然而他们不单是为了耶稣的缘故， 也是要看看耶稣使他从死人中复活的拉撒路。

10 于是祭司长想把拉撒路也杀掉，

11 因为有许多犹太人为了拉撒路的缘故， 离开他们， 信了耶稣。

12 第二天， 有一大群上来过节的人， 听见耶稣要来耶路撒冷，

13 就拿着棕树枝出去迎接他， 欢呼说： "和散那， 奉主名来的以色列王， 是应当称颂的！ "

14 耶稣找到一头小驴， 就骑在上面， 正如经上所记的：

15 "锡安的居民哪， 不要惧怕； 看哪， 你的王来了， 他骑着小驴来了。"

16 门徒起初不明白这些事， 可是到耶稣得了荣耀以后， 他们才想起这些话是指着他说的， 并且人们果然向他这样行了。

17 那些和耶稣在一起， 看见他叫拉撒路从坟墓出来， 又使他从死人中复活的群众， 都为这事作见证。

18 群众因为听见他行了这神迹， 就去迎接他。

19 于是法利赛人彼此说： "你们看， 你们都是徒劳无功， 世人都去跟随他了！ "

20 上去过节作礼拜的人中， 有些是希腊人。

21 他们来到加利利的伯赛大人腓力那里， 请求他， 说： "先生， 我们想见耶稣。"

22 腓力去告诉安得烈， 安得烈就和腓力去告诉耶稣。

23 耶稣对他们说： "人子得荣耀的时候到了！

24 我实实在在告诉你们， 一粒麦子若不落在地里死了， 仍旧是一粒； 如果死了， 就结出许多果实来。

25 爱惜自己生命的， 就丧掉生命； 在这世上恨恶自己生命的， 必会保全生命到永远。

26 如果有人服事我， 就应当跟从我； 我在哪里， 服事我的人也会在哪里； 如果有人服事我， 我父必尊重他。

27 "我现在心里烦乱， 我应该说什么呢？说‘父啊， 救我脱离这时刻’吗？然而我正是为了这个缘故来的， 要面对这时刻。

28 父啊， 愿你荣耀你的名！ "当时有声音从天上来， 说： "我已经荣耀了我的名， 还要再荣耀。"

29 站在旁边的群众听见了， 就说： "打雷了。"另外有人说： "有天使对他说话。"

30 耶稣说： "这声音不是为了我， 而是为了你们发出的。

31 现在是这世界受审判的时候了， 现在这世界的王要被赶出去。

32 我若从地上被举起来， 就要吸引万人归向我。"

33 他说这话， 是指着自己将要怎样死说的。

34 于是群众对他说： "我们从律法上知道基督是永远常存的， 你怎么说‘人子必须被举起来’呢？这人子是谁呢？"

35 耶稣说： "光在你们中间的时间不多了。你们应当趁着有光的时候行走， 免得黑暗追上你们。在黑暗中行走的人， 不知道往哪里去。

36 你们应当趁着有光的时候信从这光， 使你们成为光明的儿女。"耶稣说完了这些话， 就离开他们隐藏起来。

37 耶稣在他们面前行了许多神迹， 但是他们仍然不信他。

38 这是要应验以赛亚先知所说的话： "主啊， 我们所传的， 有谁信呢？主的膀臂向谁显露呢？"

39 他们不能相信， 因为以赛亚又说：

40 " 神使他们瞎了眼， 硬了心， 免得他们眼睛看见， 心里明白而回转过来； 我就医好他们。"

41 以赛亚说这些话， 是因为看见了他的荣耀， 就指着他说的。

42 虽然这样， 官长当中也有许多人信了耶稣。但是因为法利赛人的缘故， 他们不敢公开承认， 免得被赶出会堂；

43 因为他们爱人的荣耀， 过于爱 神的荣耀。

44 耶稣大声说： "信我的， 不单是信我， 也是信那差我来的。

45 看见我的， 就是看见那差我来的。

46 我是光， 我到世上来， 叫所有信我的不住在黑暗里。

47 人若听见我的话却不遵守的， 我不审判他， 因为我来不是要审判世人， 而是要拯救世人。

48 弃绝我又不接受我的话的人， 自有审判他的。我所讲的道在末日要定他的罪；

49 因为我没有凭着自己说话， 而是差我来的父给了我命令， 要我说什么， 讲什么。

50 我知道他的命令就是永生。所以， 我所讲的， 正是父吩咐我要我讲的。"