1 Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2 A gyülekezetekbõl kirekesztenek titeket; sõt jön idõ, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljõ az az idõ, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettõl fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
5 Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tõlem közületek: Hová mégy?
6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
7 De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jõ el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8 És az, mikor eljõ, megfeddi a világot bûn, igazság és ítélet tekintetében:
9 Bûn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10 És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11 Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13 De mikor eljõ amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem õ magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendõket megjelenti néktek.
14 Az engem dicsõít majd, mert az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek.
15 Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek.
16 Egy kevés [idõ,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idõ,] és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.
17 Mondának azért az õ tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés [idõ,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idõ,] és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?
18 Mondának azért: Mi az a kevés [idõ,] a mirõl szól? Nem tudjuk, mit mond.
19 Megérté azért Jézus, hogy õt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés [idõ,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idõ,] és megláttok majd engem?
20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.
21 Az asszony mikor szûl, szomorúságban van, mert eljött az õ órája: de mikor megszûli az õ gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
22 Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tõletek a ti örömeteket.
23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
25 Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljõ az idõ, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.
26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;
27 Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentõl jöttem ki.
28 Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.
29 Mondának néki az õ tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
30 Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: errõl hiszszük, hogy az Istentõl jöttél ki.
31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?
32 Ímé eljõ az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyõztem a világot.
1 "我把这些事告诉了你们， 使你们不致后退。
2 人要把你们赶出会堂； 并且时候要到， 所有要杀害你们的人， 以为这样就是事奉 神。
3 他们要作这些事， 因为他们不认识父， 也不认识我。
4 我把这些事告诉了你们， 让你们到了那个时候， 可以想起我告诉过你们了。我起初没有把这些事告诉你们， 因为我跟你们在一起。
5 "现在我要到那差我来的那里去， 你们中间并没有人问： ‘你到哪里去？’
6 然而因为我把这些事告诉了你们， 你们心里就充满忧愁。
7 但我要把实情告诉你们， 我去是对你们有益的。如果我不去， 保惠师就不会到你们这里来； 我若去了， 就会差他到你们这里来。
8 他来了， 就要在罪、在义、在审判各方面指证世人的罪。
9 在罪方面， 是因为他们不信我；
10 在义方面， 是因为我到父那里去， 你们就再看不见我；
11 在审判方面， 是因为这世界的统治者已经受了审判。
12 "我还有许多事要告诉你们， 可是你们现在担当不了；
13 只等真理的灵来了， 他要引导你们进入一切真理。他不是凭着自己说话， 而是把他听见的都说出来， 并且要把将来的事告诉你们。
14 他要荣耀我， 因为他要把从我那里所领受的告诉你们。
15 父所有的一切， 都是我的； 所以我说， 他要把从我那里所领受的告诉你们。
16 "不久， 你们不会再看见我； 再过不久， 你们还要看见我。"
17 于是他的门徒中有几个彼此说： "他对我们说： ‘不久， 你们不会看见我； 再过不久， 你们还要看见我。’又说： ‘因为我到父那里去。’这是什么意思呢？"
18 他们又说： "他所说的‘不久’， 是什么意思呢？我们不晓得他在讲什么。"
19 耶稣知道他们想问他， 就说： "我所说的‘不久， 你们不会看见我； 再过不久， 你们还要看见我’， 你们为了这话彼此议论吗？
20 我实实在在告诉你们， 你们要痛哭哀号， 世人却要欢喜； 你们要忧愁， 但你们的忧愁要变为喜乐。
21 妇人生产的时候会有忧愁， 因为她的时候到了； 但生了孩子以后， 就不再记住那痛苦了， 因为欢喜有一个人生到世上来。
22 现在你们也有忧愁； 但我要再见你们， 你们的心就会喜乐， 你们的喜乐是没有人能够夺去的。
23 到了那天， 你们什么也不会问我了。我实实在在告诉你们， 你们奉我的名无论向父求什么， 他必定赐给你们。
24 你们向来没有奉我的名求什么； 现在你们祈求， 就必定得着， 让你们的喜乐满溢。
25 "我用譬喻对你们说了这些事， 时候要到， 我不再用譬喻对你们说了， 而是把关于父的事明明白白告诉你们。
26 到了那天， 你们要奉我的名祈求， 我不是说我要为你们请求父；
27 父自己爱你们， 因为你们已经爱我， 并且信我是从 神那里来的。
28 我从父那里来， 到了这世界； 我又离开这世界， 到父那里去。"
29 门徒说： "你看， 现在你是明说， 不是用譬喻说了。
30 现在我们知道你是无所不知的， 不需要人向你发问。因此， 我们信你是从 神那里来的。"
31 耶稣对他们说： "现在你们信吗？
32 看哪， 时候要到， 而且已经到了， 你们要分散， 各人到自己的地方去， 只留下我独自一个人。其实我不是独自一个人， 因为有父与我同在。
33 我把这些事告诉你们， 是要使你们在我里面有平安。在世上你们有患难， 但你们放心， 我已经胜了这世界。"