1 A husvét ünnepe elõtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az õ órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette õket.
2 És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el õt,
3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy õ az Istentõl jött és az Istenhez megy,
4 Felkele a vacsorától, leveté a felsõ ruháját; és egy kendõt vévén, körülköté magát.
5 Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendõvel, a melylyel körül van kötve.
6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
7 Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
10 Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el õt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsõ ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok.
14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
15 Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
16 Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az õ Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
18 Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
19 Most megmondom néktek, mielõtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
20 Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tõn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
22 A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, [hogy ]kirõl szól.
23 Egy pedig az õ tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.
24 Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kirõl szól?
25 Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
26 Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
27 És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
28 Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
29 Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
31 Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsõítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsõítteték õ benne.
32 Ha megdicsõítteték õ benne az Isten, az Isten is megdicsõíti õt õ magában, és ezennel megdicsõíti õt.
33 Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
34 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
35 Errõl ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
36 Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
37 Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
38 Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
1 逾越节以前， 耶稣知道自己离开这世界回到父那里去的时候到了。他既然爱世上属于自己的人， 就爱他们到底。
2 吃晚饭的时候（魔鬼已经把出卖耶稣的意念放在西门的儿子加略人犹大的心里），
3 耶稣知道父已经把万有交在他手中， 并且知道自己从 神而来， 又要回到 神那里去，
4 就起身离席， 脱去外衣， 拿一条手巾束腰。
5 然后他倒了一盆水， 洗门徒的脚， 并且用束腰的手巾擦干。
6 轮到西门．彼得， 彼得就说： "主啊， 你要洗我的脚吗？"
7 耶稣回答： "我所作的， 你现在不知道， 以后就会明白。"
8 彼得说： "不行， 你千万不可洗我的脚！ "耶稣说： "如果我不洗你的脚， 你就与我没有关系了。"
9 西门．彼得说： "主啊， 那就不单洗我的脚， 连我的手和头都洗吧！ "
10 耶稣说： "洗过澡的人， 全身都洁净， 只需要洗脚就可以了。你们是洁净的， 但不是人人都是这样。"
11 原来耶稣知道谁要出卖他， 所以他说"你们不是人人都是洁净的"。
12 耶稣洗完了门徒的脚， 就穿上外衣， 再坐下来， 对他们说： "我给你们作的， 你们明白吗？
13 你们称呼我‘老师， 主’， 你们说得对， 我本来就是。
14 我是主， 是老师， 尚且洗你们的脚， 你们也应当彼此洗脚。
15 我作了你们的榜样， 是要你们也照着我所作的去行。
16 我实实在在告诉你们， 仆人不能大过主人， 奉差遣的也不能大过差他的人。
17 你们既然知道这些事， 如果去实行， 就有福了。
18 我这话不是指着你们全体说的； 我认识我所拣选的人， 但是经上的话： ‘那吃我饭的， 用他的脚踢我’， 必须应验。
19 现在， 事情还没有发生， 我就告诉你们， 使你们到时可以信我就是‘那一位’。
20 我实实在在告诉你们， 那接待我所差遣的， 就是接待我； 接待我的， 就是接待那差我来的。"
21 耶稣说了这话， 心里很难过， 就明明地说： "我实实在在告诉你们， 你们中间有一个人要出卖我。"
22 门徒面面相觑， 不知道他是指着谁说的。
23 门徒中有一个人， 是耶稣所爱的， 他坐在耶稣旁边。
24 西门．彼得向他示意， 叫他问耶稣是指着谁说的。
25 于是那个门徒贴近耶稣的胸怀， 问他： "主啊， 是谁呢？"
26 耶稣回答： "我蘸一小块饼给谁， 谁就是了。"于是他蘸了一小块饼， 递给加略人西门的儿子犹大。
27 犹大接过饼以后， 撒但就进入他的心。耶稣对他说： "你要作的， 快去作吧。"
28 在座的人， 没有一个知道耶稣为什么对犹大说这话。
29 犹大是管钱的， 所以有人以为耶稣叫他去买过节用的东西， 或是吩咐他拿点东西去赒济穷人。
30 犹大吃了饼， 立刻就出去； 那时是黑夜了。
31 他出去以后， 耶稣就说： "现在人子得了荣耀， 神也在人子身上得了荣耀，
32 （ 神既然在人子身上得了荣耀， ）（有些抄本无此句）也要在自己身上荣耀人子， 并且要立刻荣耀他。
33 孩子们啊， 我跟你们在一起的时候不多了。你们要寻找我， 但是我对犹太人说过， 现在也照样对你们说： ‘我去的地方， 是你们不能去的。’
34 我给你们一条新命令， 就是要你们彼此相爱； 我怎样爱你们， 你们也要怎样彼此相爱。
35 如果你们彼此相爱， 众人就会认出你们是我的门徒了。"
36 西门．彼得对耶稣说： "主啊， 你往哪里去？"耶稣回答： "我去的地方， 你现在不能跟着我去， 但后来却要跟着我去。"
37 彼得说： "主啊， 为什么我现在不能跟着你去？为了你， 我舍命也愿意！ "
38 耶稣说： "你愿意为我舍命吗？我实实在在告诉你， 鸡叫之前， 你必定三次不认我。"