1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az õ testvérének, Márthának falujából.

2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

3 Küldének azért a testvérek õ hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.

4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsõségére való, hogy dicsõíttessék általa az Istennek Fia.

5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nõtestvérét, és Lázárt.

6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.

7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

8 Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?

9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem õt.

12 Mondának azért az õ tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de õk azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.

15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el õ hozzá!

16 Monda azért Tamás, a ki Kettõsnek mondatik, az õ tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

19 És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják õket az õ testvérök felõl.

20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jõ, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.

21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentõl, megadja néked az Isten.

23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

26 És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendõ vala.

28 És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az õ testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.

29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.

31 A zsidók azért, a kik õ vele otthon valának és vigasztalák õt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.

32 Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván õt, az õ lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

33 Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle.

34 És monda: Hová helyeztétek õt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

35 Könnyekre fakadt Jézus.

36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette õt!

37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

38 Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kõ feküvék rajta.

39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nõtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsõségét?

41 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.

43 És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jõjj ki!

44 És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendõvel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg õt, és hagyjátok menni.

45 Sokan hivének azért õ benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.

46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.

47 Egybegyûjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a fõtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.

48 Ha ekképen hagyjuk õt, mindenki hinni fog õ benne: és eljõnek majd a rómaiak és elveszik tõlünk mind e helyet, mind e népet.

49 Egy pedig õ közülök, Kajafás, a ki fõpap vala abban az esztendõben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.

50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendõben fõpap vala, jövendõt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;

52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyûjtse.

53 Ama naptól azért azon tanakodának, hogy õt megöljék.

54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevû városba; és ott tartózkodék az õ tanítványaival.

55 Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékrõl husvét elõtt, hogy megtisztuljanak.

56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?

57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy õt megfogják.

1 有一个患病的人， 名叫拉撒路， 住在伯大尼， 就是马利亚和她姊姊马大的村庄。

2 这马利亚就是后来用香膏抹主， 并且用头发把主的脚擦干的那人； 患病的拉撒路是她的兄弟。

3 姊妹二人派人到耶稣那里去， 说： "主啊， 你所爱的人病了。"

4 耶稣听见， 就说： "这病不至于死， 而是为了 神的荣耀， 使 神的儿子因此得到荣耀。"

5 耶稣向来爱马大和她的妹妹马利亚， 以及拉撒路。

6 他听说拉撒路病了， 仍然在原来的地方住了两天，

7 然后对门徒说： "我们再到犹太去吧。"

8 门徒对他说： "拉比， 近来犹太人要拿石头打你， 你还到那里去吗？"

9 耶稣说： "白昼不是有十二小时吗？人若在白昼行走， 就不会跌倒， 因为他看见这世上的光；

10 人若在夜间行走， 就会跌倒， 因为他没有光。"

11 耶稣说完了这些话， 跟着又对他们说： "我们的朋友拉撒路睡了， 我要去唤醒他。"

12 门徒说： "主啊， 如果他睡了， 就会好过来的。"

13 其实耶稣是指着拉撒路的死说的， 门徒却以为他是指正常的睡眠说的。

14 于是， 耶稣公开地告诉他们： "拉撒路死了。

15 我为你们欢喜， 因为我不在那里， 是要使你们相信。现在我们到他那里去吧。"

16 那称为"双生子"的多马， 对其他的门徒说： "我们也去跟他一同死吧！ "

17 耶稣到了， 知道拉撒路在坟墓里已经四天了。

18 伯大尼靠近耶路撒冷， 相距约有三公里。

19 有许多犹太人来到马大和马利亚那里， 为了拉撒路的死来安慰她们。

20 马大听见耶稣来了， 就去迎接他， 马利亚却仍然坐在家里。

21 马大对耶稣说： "主啊， 如果你早在这里， 我的兄弟就不会死了！

22 就是现在， 我也知道无论你向 神求什么， 神必赐给你。"

23 耶稣对她说： "你的兄弟必会复活。"

24 马大说： "我知道在末日复活的时候， 他必会复活。"

25 耶稣说： "我就是复活和生命； 信我的人， 虽然死了， 也要活着。

26 所有活着又信我的人， 必定永远不死， 你信这话吗？"

27 她说： "主啊， 我信； 我已经信了， 你是基督， 是 神的儿子， 是那要到世上来的。"

28 马大说了这些话， 就回去暗暗地叫她妹妹马利亚， 说： "老师来了， 他叫你。"

29 马利亚一听见， 就急忙起来， 到耶稣那里去。

30 那时， 耶稣还没有进入村子， 仍然在马大迎接他的地方。

31 那些在房子和马利亚在一起安慰她的犹太人， 见她匆忙地起来出去， 就跟着她， 以为她要到坟墓那里去哭。

32 马利亚来到耶稣那里， 一看见他， 就俯伏在他脚前， 说： "主啊， 如果你早在这里， 我的兄弟就不会死了！ "

33 耶稣看见她在哭， 和她一同来的犹太人也在哭， 就心里激动， 难过起来，

34 说： "你们把他安放在哪里？"他们说： "主啊， 请来看。"

35 耶稣哭了。

36 于是犹太人说： "你看， 他多么爱这个人！ "

37 他们中间有人说： "他既然开了瞎子的眼睛， 难道不能使这个人不死吗？"

38 耶稣又再心里激动， 来到坟墓前面。那坟墓是一个洞穴， 洞口有块石头堵住。

39 耶稣说： "把这块石头挪开！ "死者的姊姊马大对他说： "主啊， 已经四天了， 他必定臭了。"

40 耶稣说： "我不是对你说过‘如果你信， 就必定看见 神的荣耀’吗？"

41 于是他们把石头挪开。耶稣举目向天， 说： "父啊， 我感谢你， 因为你垂听了我，

42 我知道你常常听我， 但我说这话， 是为了周围站着的群众， 叫他们信是你差了我来。"

43 说了这话， 就大声呼喊： "拉撒路， 出来！ "

44 那死了的人就出来， 他的手脚都缠着布， 脸上裹着巾。耶稣说： "解开他， 让他走！ "

45 有许多到马利亚那里去的犹太人， 看见了耶稣所作的事， 就信了他。

46 但他们中间有些人到法利赛人那里去， 把耶稣所作的事都告诉他们。

47 于是祭司长和法利赛人召开公议会， 说： "这个人行了许多神迹， 我们怎么办呢？

48 我们若让他这样， 所有的人都会信他， 罗马人就会来， 夺取我们的圣地， 除灭我们的民族。"

49 他们当中有一位该亚法， 是那年作大祭司的， 对他们说： "你们什么都不知道，

50 也不去想想， 一个人代替人民死， 免得整个民族灭亡， 这对你们是有益的。"

51 他说这话不是由于自己， 而是因为他是那年的大祭司， 所以预言耶稣要替犹太民族死；

52 不但替犹太民族死， 也要把散居各地的 神的儿女招聚成为一体。

53 从那天起， 他们就想杀害耶稣。

54 因此， 耶稣不再在犹太人中间公开活动， 却离开那里， 到旷野附近的地方去； 到了一座名叫以法莲的城， 就和门徒住在那里。

55 犹太人的逾越节快到了， 有许多人在过节前从各乡上耶路撒冷去， 要在那里洁净自己。

56 他们到处找寻耶稣， 站在圣殿里的时候， 彼此说： "你们认为怎样？他不会来过节吧？"

57 祭司长和法利赛人早已下了命令： 如果有人知道耶稣在哪里， 就要前来报告， 好去逮捕他。