1 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.

2 A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.

3 Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket.

4 És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.

5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.

6 Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.

7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

8 Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.

9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.

10 A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.

11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

12 A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.

13 A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,

15 A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.

16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.

17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

18 Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

19 Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.

20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?

21 Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?

22 Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;

23 És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.

24 Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!

25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:

27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:

28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.

29 Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl.

30 Én és az Atya egy vagyunk.

31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.

32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?

33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

35 Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),

36 Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!

37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;

38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.

39 Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.

40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada.

41 És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala.

42 És sokan hivének ott õ benne.

1 "我实实在在告诉你们， 那不从门进羊圈， 倒从别处爬进去的， 那人就是贼， 就是强盗；

2 那从门进去的， 才是羊的牧人。

3 看门的给他开门， 羊也听他的声音； 他按着名字呼叫自己的羊， 领它们出来。

4 他把自己的羊领出来以后， 就走在前头， 羊也跟随他， 因为认得他的声音。

5 它们决不会跟随陌生人， 反而逃避他， 因为不认得陌生人的声音。"

6 耶稣对他们说了这个譬喻， 他们却不明白他所说的是什么。

7 于是耶稣又说： "我实实在在告诉你们， 我就是羊的门。

8 所有在我以先来的， 都是贼和强盗； 羊却不听从他们。

9 我就是门， 如果有人借着我进来， 就必定得救， 并且可以出、可以入， 也可以找到草场。

10 贼来了， 不过是要偷窃、杀害、毁坏； 我来了， 是要使羊得生命， 并且得的更丰盛。

11 我是好牧人， 好牧人为羊舍命。

12 那作雇工不是牧人的， 羊也不是自己的， 他一见狼来， 就把羊撇下逃跑， 狼就抓住羊群， 把他们驱散了；

13 因为他是个雇工， 对羊群漠不关心。

14 我是好牧人， 我认识我的羊， 我的羊也认识我，

15 好像父认识我， 我也认识父一样； 并且我为羊舍命。

16 我还有别的羊， 不在这羊圈里； 我必须把它们领来， 它们也要听我的声音， 并且要合成一群， 归于一个牧人。

17 父爱我， 因为我把生命舍去， 好再把它取回来。

18 没有人能夺去我的生命， 是我自己舍去的。我有权把生命舍去， 也有权把它取回来； 这是我从我的父所领受的命令。"

19 犹太人因着这些话又起了纷争。

20 他们当中有许多人说： "他是鬼附的， 他发疯了； 为什么要听他呢？"

21 另外有人说： "这话不是鬼附的人所说的。鬼怎能使瞎子的眼睛开了呢？"

22 在耶路撒冷， 献殿节到了， 那时是冬天。

23 耶稣在殿的所罗门廊上走过，

24 犹太人围着他， 对他说： "你使我们心里悬疑不定， 要到几时呢？如果你是基督， 就公开地告诉我们吧！ "

25 耶稣对他们说： "我已经告诉你们， 你们却不相信； 我奉我父的名所作的事， 可以为我作证。

26 只是你们不信， 因为你们不是我的羊。

27 我的羊听我的声音， 我也认识他们， 他们也跟随我。

28 我赐给他们永生， 他们永不灭亡， 谁也不能把他们从我手里夺去。

29 那位把羊群赐给我的父比一切都大， 也没有人能把他们从我父的手里夺去。

30 我与父原为一。"

31 犹太人又拿起石头要打他。

32 耶稣对他们说： "我把许多从父那里来的善事显给你们看， 你们因哪一件要用石头打我呢？"

33 犹太人对他说： "我们不是因为善事用石头打你， 而是因为你说了僭妄的话； 又因为你是个人， 竟然把自己当作 神。"

34 耶稣说： "你们的律法上不是写着‘我说你们是神’吗？

35 圣经是不能废除的， 如果那些承受 神的道的人， 神尚且称他们是神，

36 那么父所分别为圣又差到世上来的， 他自称是 神的儿子， 你们就说他说了僭妄 神的话吗？

37 我若不作我父的事， 你们就不必信我；

38 我若作了， 你们纵然不信我， 也应当信这些事， 好使你们确实知道， 我父是在我里面， 我也在父里面。"

39 他们又要逮捕耶稣， 他却从他们的手中逃脱了。

40 耶稣又往约旦河东去， 到约翰从前施洗的地方， 住在那里。

41 许多人到他那里去， 说： "约翰没有行过一件神迹， 但约翰指着这人所说的一切话， 都是真实的。"

42 在那里就有许多人信了耶稣。