1 Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?2 Mert ha Ábrahám cselekedetekbõl igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten elõtt.3 Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az õ néki igazságul.4 Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelembõl, hanem tartozás szerint;5 Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az õ hite tulajdoníttatik igazságul.6 A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.7 Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az õ hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az õ bûneik.8 Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít.9 Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is [tulajdoníttatik- ]é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.10 Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.11 És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében [tanusított] hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;12 És [hogy] atyja [legyen] a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében [tanusított] hitének nyomdokait.13 Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az õ magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.14 Mert ha azok az örökösök, kik a törvénybõl valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:15 Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.16 Azért hitbõl, hogy kegyelembõl [legyen;] hogy erõs legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvénybõl valónak, hanem az Ábrahám hitébõl valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk17 (A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged ) az elõtt, az Isten elõtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, elõszólítja mint meglevõket.18 A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod.19 És hitében erõs lévén, nem gondolt az õ már elhalt testére, mintegy százesztendõs lévén, sem Sárának elhalt méhére;20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erõs volt a hitben, dicsõséget adván az Istennek,21 És teljesen elhitte, hogy a mit õ ígért, meg is cselekedheti.22 Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.23 De nemcsak õ érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki [igazságul,]24 Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,25 Ki a mi bûneinkért [halálra] adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.

1 那么， 论到在血统（"血统"原文作"肉身"）上作我们祖先的亚伯拉罕所经验的， 我们可以说什么呢？ 2 亚伯拉罕若是因行为称义， 就有可夸的， 只是不能在 神面前夸口。 3 经上怎么样说呢？"亚伯拉罕信 神， 这就算为他的义。" 4 作工的得工资， 不算是恩典， 是他应得的。 5 可是， 那不作工而只信那称不敬虔的人为义的 神的， 他的信就算为义了。 6 大卫也是这样说， 那不靠行为而蒙 神算为义的人是有福的！ 7 "过犯得蒙赦免， 罪恶得到遮盖的人， 是有福的； 8 主不算为有罪的， 这人是有福的。" 9 这样看来， 那有福的人， 是指受割礼的呢， 还是指没有受割礼的呢？因为我们说： "亚伯拉罕的信算为他的义。" 10 那么， 是怎样算的呢？是在他受割礼以后呢， 还是在他受割礼之前呢？不是在他受割礼以后， 而是在他受了割礼以前。 11 他领受了割礼为记号， 作他受割礼之前因信称义的印证， 使他作所有没有受割礼而信之人的父， 使他们也被算为义； 12 又作受割礼之人的父， 就是作那些不仅受割礼， 并且照着我们祖宗亚伯拉罕未受割礼时就信的那脚踪而行之人的父。 13 原来 神给亚伯拉罕和他后裔承受世界的应许， 并不是因着律法， 而是借着因信而来的义。 14 如果属于律法的人才能成为后嗣， 信就没有作用， 应许也就落空了。 15 因为律法带来刑罚， 没有律法， 就没有违背律法的事。 16 所以， 成为后嗣是因着信， 为的是要按着 神的恩典， 使给所有后裔的应许坚定不移， 不但临到那属于律法的人， 也临到那效法亚伯拉罕而信的人。亚伯拉罕在 神面前作我们众人的父， 17 如经上所记： "我已经立了你作万国的父。"他所信的， 是叫死人得生命、使无变为有的 神。 18 在他没有盼望的时候， 仍然怀着盼望去信， 因此就成了万国的父， 正如 神所说： "你的后裔将要这样众多。" 19 他快到一百岁的时候， 想到自己的身体好像已经死了， 撒拉也不能生育， 他的信心还是不软弱， 20 也没有因着不信而疑惑 神的应许， 反倒坚信不移， 把荣耀归给 神， 21 满心相信 神所应许的， 神必能成就。 22 因此， 这就算为他的义。 23 "算为他的义"这一句话， 不是单为他写的， 24 也是为我们这将来得算为义的人写的， 就是为我们这信 神使我们的主耶稣从死人中复活的人写的。 25 耶稣为我们的过犯被交去处死， 为我们的称义而复活。