1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda õ magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom õt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az õ választottaiért, kik õ hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútûrõ is irántuk?

8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön?

1 And he spoke also a parable to them to the purport that they should always pray and not faint,

2 saying, There was a judge in a city, not fearing God and not respecting man:

3 and there was a widow in that city, and she came to him, saying, Avenge me of mine adverse party.

4 And he would not for a time; but afterwards he said within himself, If even I fear not God and respect not man,

5 at any rate because this widow annoys me I will avenge her, that she may not by perpetually coming completely harass me.

6 And the Lord said, Hear what the unjust judge says.

7 And shall not God at all avenge his elect, who cry to him day and night, and he bears long as to them?

8 I say unto you that he will avenge them speedily. But when the Son of man comes, shall he indeed find faith on the earth?