21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?

22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az õ szolgáival.

24 Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.

25 Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.

26 Leborulván azért a szolga elõtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

27 Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá õt, és az adósságot is elengedé néki.

28 Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az õ szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.

29 Leborulván azért az õ szolgatársa az õ lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

30 De õ nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté õt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.

31 Látván pedig az õ szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az õ uroknak, a mik történtek vala.

32 Akkor elõhivatván õt az õ ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:

33 Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?

34 És megharagudván az õ ura, átadta õt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.

35 Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekbõl meg nem bocsátjátok, kiki az õ atyjafiának, az õ vétkeiket.

21 Then Peter came to him and said, Lord, how often shall my brother sin against me and I forgive him? until seven times?

22 Jesus says to him, I say not to thee until seven times, but until seventy times seven.

23 For this cause the kingdom of the heavens has become like a king who would reckon with his bondmen.

24 And having begun to reckon, one debtor of ten thousand talents was brought to him.

25 But he not having anything to pay, {his} lord commanded him to be sold, and his wife, and his children, and everything that he had, and that payment should be made.

26 The bondman therefore falling down did him homage, saying, Lord, have patience with me and I will pay thee all.

27 And the lord of that bondman, being moved with compassion, loosed him and forgave him the loan.

28 But that bondman having gone out, found one of his fellow-bondmen who owed him a hundred denarii. And having seized him, he throttled him, saying, Pay {me} if thou owest anything.

29 His fellow-bondman therefore, having fallen down {at his feet}, besought him, saying, Have patience with me, and I will pay thee.

30 But he would not, but went away and cast him into prison, until he should pay what was owing.

31 But his fellow-bondmen, having seen what had taken place, were greatly grieved, and went and recounted to their lord all that had taken place.

32 Then his lord, having called him to {him}, says to him, Wicked bondman! I forgave thee all that debt because thou besoughtest me;

33 shouldest not thou also have had compassion on thy fellow-bondman, as *I* also had compassion on thee?

34 And his lord being angry delivered him to the tormentors till he paid all that was owing to him.

35 Thus also my heavenly Father shall do to you if ye forgive not from your hearts every one his brother.