1 Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

7 Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

1 I will praise thee with my whole heart: before the gods will I sing praise unto thee.

2 I will worship toward thy holy temple, and praise thy name for thy lovingkindness and for thy truth: for thou hast magnified thy word above all thy name.

3 In the day when I cried thou answeredst me, and strengthenedst me with strength in my soul.

4 All the kings of the earth shall praise thee, O LORD, when they hear the words of thy mouth.

5 Yea, they shall sing in the ways of the LORD: for great is the glory of the LORD.

6 Though the LORD be high, yet hath he respect unto the lowly: but the proud he knoweth afar off.

7 Though I walk in the midst of trouble, thou wilt revive me: thou shalt stretch forth thine hand against the wrath of mine enemies, and thy right hand shall save me.

8 The LORD will perfect that which concerneth me: thy mercy, O LORD, endureth for ever: forsake not the works of thine own hands.