1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;

3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.

5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.

10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.

11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.

13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:

14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,

15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.

19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.

22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]

1 Give ear to my prayer, O God; and hide not thyself from my supplication.

2 Attend unto me, and hear me: I mourn in my complaint, and make a noise;

3 Because of the voice of the enemy, because of the oppression of the wicked: for they cast iniquity upon me, and in wrath they hate me.

4 My heart is sore pained within me: and the terrors of death are fallen upon me.

5 Fearfulness and trembling are come upon me, and horror hath overwhelmed me.

6 And I said, Oh that I had wings like a dove! for then would I fly away, and be at rest.

7 Lo, then would I wander far off, and remain in the wilderness. Selah.

8 I would hasten my escape from the windy storm and tempest.

9 Destroy, O Lord, and divide their tongues: for I have seen violence and strife in the city.

10 Day and night they go about it upon the walls thereof: mischief also and sorrow are in the midst of it.

11 Wickedness is in the midst thereof: deceit and guile depart not from her streets.

12 For it was not an enemy that reproached me; then I could have borne it: neither was it he that hated me that did magnify himself against me; then I would have hid myself from him:

13 But it was thou, a man mine equal, my guide, and mine acquaintance.

14 We took sweet counsel together, and walked unto the house of God in company.

15 Let death seize upon them, and let them go down quick into hell: for wickedness is in their dwellings, and among them.

16 As for me, I will call upon God; and the LORD shall save me.

17 Evening, and morning, and at noon, will I pray, and cry aloud: and he shall hear my voice.

18 He hath delivered my soul in peace from the battle that was against me: for there were many with me.

19 God shall hear, and afflict them, even he that abideth of old. Selah. Because they have no changes, therefore they fear not God.

20 He hath put forth his hands against such as be at peace with him: he hath broken his covenant.

21 The words of his mouth were smoother than butter, but war was in his heart: his words were softer than oil, yet were they drawn swords.

22 Cast thy burden upon the LORD, and he shall sustain thee: he shall never suffer the righteous to be moved.

23 But thou, O God, shalt bring them down into the pit of destruction: bloody and deceitful men shall not live out half their days; but I will trust in thee.