1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.

3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.

4 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.

5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?

7 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

8 De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

9 És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.

10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]

1 Hear my voice, O God, in my prayer: preserve my life from fear of the enemy.

2 Hide me from the secret counsel of the wicked; from the insurrection of the workers of iniquity:

3 Who whet their tongue like a sword, and bend their bows to shoot their arrows, even bitter words:

4 That they may shoot in secret at the perfect: suddenly do they shoot at him, and fear not.

5 They encourage themselves in an evil matter: they commune of laying snares privily; they say, Who shall see them?

6 They search out iniquities; they accomplish a diligent search: both the inward thought of every one of them, and the heart, is deep.

7 But God shall shoot at them with an arrow; suddenly shall they be wounded.

8 So they shall make their own tongue to fall upon themselves: all that see them shall flee away.

9 And all men shall fear, and shall declare the work of God; for they shall wisely consider of his doing.

10 The righteous shall be glad in the LORD, and shall trust in him; and all the upright in heart shall glory.