1 Dávid miktámja.

2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.

4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

1 Preserve me, O God: for in thee do I put my trust.

2 O my soul, thou hast said unto the LORD, Thou art my Lord: my goodness extendeth not to thee;

3 But to the saints that are in the earth, and to the excellent, in whom is all my delight.

4 Their sorrows shall be multiplied that hasten after another god: their drink offerings of blood will I not offer, nor take up their names into my lips.

5 The LORD is the portion of mine inheritance and of my cup: thou maintainest my lot.

6 The lines are fallen unto me in pleasant places; yea, I have a goodly heritage.

7 I will bless the LORD, who hath given me counsel: my reins also instruct me in the night seasons.

8 I have set the LORD always before me: because he is at my right hand, I shall not be moved.

9 Therefore my heart is glad, and my glory rejoiceth: my flesh also shall rest in hope.

10 For thou wilt not leave my soul in hell; neither wilt thou suffer thine Holy One to see corruption.

11 Thou wilt shew me the path of life: in thy presence is fulness of joy; at thy right hand there are pleasures for evermore.