1 Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.

2 Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.

3 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

4 Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

5 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

6 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

7 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

8 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

9 Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.

12 Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

13 Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi. [ (Psalms 65:14) A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek. ]

1 Praise waiteth for thee, O God, in Sion: and unto thee shall the vow be performed.

2 O thou that hearest prayer, unto thee shall all flesh come.

3 Iniquities prevail against me: as for our transgressions, thou shalt purge them away.

4 Blessed is the man whom thou choosest, and causest to approach unto thee, that he may dwell in thy courts: we shall be satisfied with the goodness of thy house, even of thy holy temple.

5 By terrible things in righteousness wilt thou answer us, O God of our salvation; who art the confidence of all the ends of the earth, and of them that are afar off upon the sea:

6 Which by his strength setteth fast the mountains; being girded with power:

7 Which stilleth the noise of the seas, the noise of their waves, and the tumult of the people.

8 They also that dwell in the uttermost parts are afraid at thy tokens: thou makest the outgoings of the morning and evening to rejoice.

9 Thou visitest the earth, and waterest it: thou greatly enrichest it with the river of God, which is full of water: thou preparest them corn, when thou hast so provided for it.

10 Thou waterest the ridges thereof abundantly: thou settlest the furrows thereof: thou makest it soft with showers: thou blessest the springing thereof.

11 Thou crownest the year with thy goodness; and thy paths drop fatness.

12 They drop upon the pastures of the wilderness: and the little hills rejoice on every side.

13 The pastures are clothed with flocks; the valleys also are covered over with corn; they shout for joy, they also sing.