1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

1 Ki te tino kaiwhakatangi. He himene na Rawiri. E te Atua, e whakamoemiti nei ahau, kei wahangu koe:2 Kua puaki hoki te mangai o te tangata kino me te mangai o te tangata tinihanga, ki te he moku: he teka o ratou arero, e korero nei moku.3 I karapotia hoki ahau e ratou ki nga kupu mauahara, a i whawhai takekore ki ahau.4 Mo toku aroha he riri ta ratou whakautu: ko ahau ia, he inoi taku.5 E homai ana e ratou ki ahau he kino mo te pai, he mauahara mo toku aroha.6 Meinga he tangata kino hei rangatira mona; kia tu he hoariri ki tona ringa matau.7 Kia tau te he ki a ia, ina whakawakia: kia waiho ano tana inoi hei hara.8 Kia torutoru ona ra; kia riro tana mahi tirotiro i tetahi atu.9 Kia pania ana tamariki, kia pouarutia hoki tana wahine.10 Kia kopikopiko noa ana tamariki, pinono ai: kia rapu kai hoki ma ratou i o ratou wahi mokemoke.11 Kia haoa e te kaituku moni ana mea katoa; kia pahuatia hoki e nga tangata iwi ke ana mauiuitanga.12 Kaua tetahi hei hoatu noa i te aroha ki a ia: kaua hoki tetahi hei atawhai i ana pani.13 Kia hatepea putia ona uri: a i to muri whakatupuranga kia horoia rawatia atu o ratou ingoa.14 Kia maharatia e Ihowa te kino o ona matua: kei murua hoki te hara o tona whaea.15 Kia mau tonu ki te aroaro o Ihowa: kia hatepea atu ai e ia te maharatanga ki a ratou i runga i te whenua.16 Mona kihai i mahara ki te mahi tohu: heoi tukino ana ia i te ware, i te rawakore, i te hunga ngakau maru, kia patua ai ratou.17 Ae ra, i pai ia ki te kanga, a kua tae mai ki a ia: kihai ia i aro ki te manaaki, heoi kua mamao tera i a ia.18 I kakahu ia i te kanga ki a ia, ano ko tona kakahu: na kua tae tera ki roto ki a ia ano he wai, me he hinu hoki ki roto ki ona wheua.19 Waiho ki a ia hei kakahu hipoki mona, hei whitiki hoki e whitikiria tonutia ai ia.20 Na hei utu tena ma Ihowa ki oku hoariri, ki te hunga hoki e korero kino nei ki toku wairua.21 Kia puta tau mahi moku, e te Atua, e te Ariki, he whakaaro ki tou ingoa: na te mea he pai tau mahi tohu, whakaorangia ahau,22 He ware hoki ahau, he rawakore, kua mamae hoki toku ngakau i roto i ahau.23 Ka riro ahau me te atarangi e whakawairua kau ana: e peipeia ana ahau me he mawhitiwhiti.24 Hurorirori kau oku turi i te nohopuku; a e kohia ana te ngako o oku kikokiko.25 Kua waiho ahau hei tawainga ma ratou: ka kite ratou i ahau, ka ruru o ratou matenga.26 Awhinatia ahau, e Ihowa, e toku Atua: kia rite ki tou aroha tau whakaora i ahau.27 Kia matau ai ratou ko tou ringa itene: a nau tenei, e Ihowa, i mea.28 Ma ratou e kanga, mau ia e manaaki: kia whakama ratou ina whakatika; ko tau pononga ia kia hari.29 Kia whakakakahuria oku hoariri ki te whakama, a ko to ratou numinumi hei koroka hipoki mo ratou.30 Ka tino whakawhetai toku mangai ki a Ihowa, ae ra, ka whakamoemiti ahau ki a ia i waenganui o te mano.31 E tu hoki ia ki te ringa matau o te rawakore, hei whakaora i a ia i te hunga e whakahe ana i tona wairua.