1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága.2 Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!4 Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.5 Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;6 Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

1 He inoi na Mohi, na te tangata a te Atua. E te Ariki, ko koe to matou nohoanga i nga whakatupuranga katoa.2 Kahore ano i whanau noa nga maunga, kahore i hanga e koe te whenua me te ao, ko koe te Atua no tua whakarere a ake tonu atu.3 E whakahokia ana e koe te tangata kia mongamonga noa, a e mea ana, E hoki, e nga tama a te tangata.4 Ki tau titiro hoki, he rite nga tau kotahi mano ki te ra onanahi, kua pahure atu nei, ki te mataaratanga hoki i te po.5 Me te mea na te waipuke tau kahakinga i a ratou; he moe ratou: i te ata ano he tarutaru e tupu ana.6 I te ata e tupu ana, e pihi ana: i te ahiahi kua kotia, kua maroke.7 Kua hemo nei hoki matou i tou riri: ka ohorere hoki i tou aritatanga.8 Kua maka e koe o matou kino ki tou aroaro, o matou mea huna ki te marama o tou mata.9 Ka pau o matou ra katoa, me te riri ano koe: hemo ake o matou tau ano he korero e korerotia ana.10 Ko nga ra o o matou tau e whitu tekau tau; a ki te whai kaha, ka waru tekau tau; heoi he mahi mauiui, he pouri to ratou kaha; ka hohoro hoki te hatepea atu, a ka rere atu matou.11 Ko wai te matau ana ki te kaha o tou riri? Rite pu ki te wehi ki a koe tou riri.12 Akona matou ki te tatau i o matou ra, kia anga ai te ngakau ki te whakaaro.13 Hoki mai, e Ihowa, kia pehea ake te roa? A kia puta ke he whakaaro mou ki au pononga.14 Kia na matou i te ata i tau mahi tohu: kia hari ai matou, kia koa ai, i o matou ra katoa.15 Whakaharitia matou, kia rite ki nga ra i whakawhiua ai matou e koe, ki nga tau i kite ai matou i te kino.16 Kia puta mai tau mahi ki au pononga, me tou kororia ki a ratou tamariki.17 A hei runga i a matou te ataahua o Ihowa, o to matou Atua: whakapumautia ano ki a matou te mahi a o matou ringa, ae ra, te mahi a o matou ringa, whakapumautia e koe.