1 Davids. Ich danke dir von ganzem Herzen; vor den Göttern will ich dir lobsingen.2 Ich will anbeten zu deinem heiligen Tempel und deinem Namen danken um deine Güte und Treue; denn du hast deinen Namen über alles herrlich gemacht durch dein Wort.3 Wenn ich dich anrufe, so erhöre mich und gib meiner Seele große Kraft.4 Es danken dir, HErr, alle Könige auf Erden, daß sie hören das Wort deines Mundes,5 und singen auf den Wegen des HErrn, daß die Ehre des HErrn groß sei.6 Denn der HErr ist hoch und siehet auf das Niedrige und kennet den Stolzen von ferne.7 Wenn ich mitten in der Angst wandle, so erquickest du mich und streckest deine Hand über den Zorn meiner Feinde und hilfst mir mit deiner Rechten.8 Der HErr wird‘s ein Ende machen um meinetwillen. HErr, deine Güte ist ewig. Das Werk deiner Hände wollest du nicht lassen!

1 Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt.2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.7 Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!