1 Kommt herzu, laßt uns dem HErrn frohlocken und jauchzen dem Hort unsers Heils!2 Lasset uns mit Danken vor sein Angesicht kommen und mit Psalmen ihm jauchzen!3 Denn der HErr ist ein großer GOtt und ein großer König über alle Götter.4 Denn in seiner Hand ist, was die Erde bringet; und die Höhen der Berge sind auch sein.5 Denn sein ist das Meer, und er hat‘s gemacht; und seine Hände haben das Trockne bereitet.6 Kommt, laßt uns anbeten und knieen und niederfallen vor dem HErrn, der uns gemacht hat!7 Denn er ist unser GOtt, und wir das Volk seiner Weide und Schafe seiner Hand. Heute, so ihr seine Stimme höret,8 so verstocket euer Herz nicht, wie zu Meriba geschah, wie zu Massa in der Wüste,9 da mich eure Väter versuchten, fühleten und sahen mein Werk,10 daß ich vierzig Jahre Mühe hatte mit diesem Volk und sprach: Es sind Leute, deren Herz immer den Irrweg will, und die meine Wege nicht lernen wollen;11 daß ich schwur in meinem Zorn: Sie sollen nicht zu meiner Ruhe kommen!

1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]