1 Samuel ainda era menino e ajudava Eli na adoração a Deus, o Senhor. Naqueles dias poucas mensagens vinham do Senhor, e as visões também eram muito raras. 2 Certa noite Eli, já quase cego, estava dormindo no seu quarto. 3 Samuel dormia na Tenda Sagrada, onde ficava a arca da aliança. E a lâmpada de Deus ainda estava acesa. 4 Então o Senhor Deus chamou:

— Samuel, Samuel!

— Estou aqui! — respondeu ele. 5 Então correu para onde Eli estava e disse:

— O senhor me chamou? Estou aqui.

Mas Eli respondeu:

— Eu não chamei você. Volte para a cama.

E Samuel voltou.

6 Então o Senhor Deus tornou a chamar Samuel. O menino se levantou, foi aonde estava Eli e disse:

— O senhor me chamou? Estou aqui.

Mas Eli tornou a responder:

— Eu não chamei você, filho. Volte para a cama.

7 Samuel não conhecia o Senhor pois o Senhor ainda não havia falado com ele.

8 Aí o Senhor chamou Samuel pela terceira vez. Ele se levantou, foi aonde Eli estava e disse:

— O senhor me chamou? Estou aqui.

Então Eli compreendeu que era o Senhor quem estava chamando o menino 9 e ordenou:

— Volte para a cama e, se ele chamar você outra vez, diga: "Fala, ó Senhor, pois o teu servo está escutando!"

E Samuel voltou para a cama.

10 Então o Senhor veio e ficou ali. E, como havia feito antes, disse:

— Samuel, Samuel!

— Fala, pois o teu servo está escutando! — respondeu Samuel.

11 E o Senhor disse:

— Eu vou fazer com o povo de Israel uma coisa tão terrível, que todos os que ouvirem a respeito disso ficarão apavorados. 12 Naquele dia farei contra Eli tudo o que disse a respeito da família dele, do começo até o fim. 13 Eu lhe disse que ia castigar a sua família para sempre porque os seus filhos disseram coisas más contra mim. Eli sabia que eu ia fazer isso, mas não os fez parar. 14 Por isso, juro à família de Eli que nenhum sacrifício ou oferta poderá apagar o seu terrível pecado.

15 Samuel ficou na cama até de manhã. Aí se levantou e abriu os portões da área da Tenda Sagrada. Ele estava com medo de falar com Eli sobre a visão que havia tido. 16 Mas Eli o chamou:

— Samuel, meu filho!

— Estou aqui! — respondeu ele.

17 — O que foi que Deus lhe disse? — perguntou Eli. — Não esconda nada de mim. Deus o castigará severamente se você não me contar tudo o que ele disse.

18 Então Samuel contou tudo, sem esconder nada. E Eli disse:

— Ele é Deus, o Senhor. Que ele faça tudo o que achar melhor!

19 E Samuel cresceu. O Senhor estava com ele e fazia tudo o que Samuel dizia que ia acontecer. 20 Assim todo o povo de Israel, do Norte ao Sul do país, ficou sabendo que Samuel era, de fato, um profeta do Senhor. 21 O Senhor continuou a aparecer em Siló, onde havia se revelado a Samuel e falado com ele. E a palavra de Samuel era respeitada por todo o povo de Israel.

1 Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás.

2 Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott.

3 Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt.

4 Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok.

5 Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt.

6 De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le!

7 Sámuel még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki igéjét neki.

8 Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút.

9 Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.

10 Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.

11 Akkor az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül a két füle.

12 Azon a napon beteljesítem Élin mindazt, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem, és bevégzem.

13 Mert megjelentettem neki, hogy minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket.

14 Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal.

15 Sámuel pedig feküdt egész reggelig, és akkor kitárta az ÚR házának az ajtóit. De Sámuel nem merte megmondani Élinek a látomást.

16 Éli azonban hívta Sámuelt és ezt mondta: Fiam! Sámuel! Ő pedig felelt: Itt vagyok.

17 Éli megkérdezte: Mit jelentett ki neked? Ne titkold el előttem! Úgy segítsen meg téged Isten most és ezután is, ahogyan eltitkolsz előttem csak egy szót is mindabból, amit kijelentett neked!

18 Elmondott azért neki Sámuel mindent, semmit sem titkolt el előtte. Éli pedig ezt mondta: Ő az ÚR. Tegye azt, amit jónak lát.

19 Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.

20 És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az ÚR prófétájául rendelte Sámuelt.

21 Az ÚR még többször is megjelent Silóban azután, hogy kijelentette magát Sámuelnek Silóban az ÚR igéje által.