1 O Senhor Deus disse a Moisés:
2 — Mande que os israelitas se vinguem do mal que os midianitas lhes fizeram. Depois disso você vai morrer.
3 Então Moisés disse ao povo:
— Preparem homens para a batalha, ataquem os midianitas e se vinguem deles pelo que fizeram contra Deus, o Senhor. 4 Cada tribo deve mandar mil soldados para esta guerra.
5 Assim, dos milhares de israelitas foram mandados de cada tribo mil soldados armados, doze mil ao todo. 6 Moisés mandou esses soldados para a batalha, debaixo do comando de Fineias, filho do sacerdote Eleazar, que levou também os objetos sagrados e as cornetas para dar os sinais. 7 Eles atacaram os midianitas, como o Senhor havia ordenado a Moisés, e mataram todos os homens. 8 Entre os mortos estavam Evi, Requém, Zur, Hur e Reba, os cinco reis midianitas. Também mataram à espada Balaão, filho de Beor.
9 Os israelitas levaram presas as mulheres e as crianças dos midianitas. Pegaram também as suas ovelhas e cabras, o seu gado e todos os seus bens. 10 Incendiaram todas as cidades onde os midianitas moravam e queimaram todos os acampamentos. 11 Eles pegaram o que haviam tomado dos midianitas e também os prisioneiros e os animais 12 e levaram tudo a Moisés, ao sacerdote Eleazar e ao povo de Israel, que estavam acampados nas planícies de Moabe, perto do rio Jordão, na altura de Jericó, que ficava no outro lado do rio.
13 Moisés, o sacerdote Eleazar e todas as autoridades do povo saíram do acampamento e foram ao encontro do exército. 14 Moisés ficou muito zangado com os oficiais que haviam voltado da batalha, isto é, os comandantes dos batalhões e das companhias. 15 Moisés perguntou:
— Por que vocês deixaram vivas todas as mulheres? 16 Lembrem que foram as mulheres que, seguindo os conselhos de Balaão, fizeram com que os israelitas fossem infiéis a Deus, o Senhor, adorando o deus Baal-Peor. Foi por isso que houve uma epidemia no meio do povo de Deus. 17 Agora matem todos os meninos e todas as mulheres que não forem virgens. 18 Mas deixem viver todas as meninas e as moças que forem virgens; elas pertencem a vocês. 19 Agora todos os que tiverem matado alguém ou que tiverem tocado em algum morto devem ficar fora do acampamento sete dias. No terceiro dia e no sétimo, vocês e as prisioneiras devem se purificar. 20 Purifiquem também todas as roupas, todos os objetos feitos de couro, tudo o que é feito de pelos de cabra e tudo o que é feito de madeira.
21 Então o sacerdote Eleazar disse aos homens que tinham voltado da batalha:
— A lei que o Senhor Deus ordenou a Moisés é esta: 22,23 Tudo o que o fogo não destrói, como ouro, prata, bronze, ferro, estanho e chumbo, deverá ser purificado pelo fogo. Mas tudo o que o fogo pode destruir será purificado com água. 24 No sétimo dia, para se purificarem, vocês deverão lavar as roupas que estiverem vestindo. Depois disso vocês poderão entrar no acampamento.
25 O Senhor Deus disse a Moisés:
26 — Você, com a ajuda do sacerdote Eleazar e das autoridades do povo, faça uma lista de tudo o que foi tomado na batalha, incluindo as pessoas e os animais. 27 Divida em duas partes iguais o que foi tomado: uma parte para os soldados e a outra para o resto do povo. 28 Da parte que pertence aos soldados que estiveram na batalha, separe um imposto para Deus, o Senhor: uma pessoa de cada quinhentas e a mesma coisa quanto aos bois, jumentos, ovelhas e cabras. 29 Pegue esse imposto e entregue ao sacerdote Eleazar, como oferta ao Senhor. 30 Da parte que pertence ao povo, pegue um de cada cinquenta, tanto de pessoas como de bois, de jumentos, de ovelhas, de cabras e de qualquer outro animal, e dê aos levitas, que cuidam da Tenda do Senhor.
31 Moisés e Eleazar fizeram o que o Senhor havia ordenado.
32-35 Esta é a lista do que foi tomado pelos soldados, sem contar o que eles pegaram para si mesmos: seiscentas e setenta e cinco mil ovelhas e cabras, setenta e dois mil bois e vacas, sessenta e um mil jumentos e trinta e duas mil pessoas. 36-40 A metade que ficou para os soldados foi de trezentas e trinta e sete mil e quinhentas ovelhas e cabras, das quais seiscentas e setenta e cinco foram o imposto para Deus, o Senhor; trinta e seis mil bois e vacas para os soldados, dos quais setenta e dois foram o imposto para o Senhor; trinta mil e quinhentos jumentos para os soldados, dos quais sessenta e um foram o imposto para Deus; e dezesseis mil virgens para os soldados, das quais trinta e duas foram o imposto para Deus. 41 Assim, Moisés deu a Eleazar o imposto como uma oferta especial a Deus, o Senhor, como o Senhor havia ordenado.
42-46 A parte do povo foi igual à parte dos soldados, isto é, trezentas e trinta e sete mil e quinhentas ovelhas e cabras, trinta e seis mil bois e vacas, trinta mil e quinhentos jumentos e dezesseis mil virgens. 47 Como o Senhor havia ordenado, dessa metade que pertencia ao povo, Moisés pegou um de cada cinquenta, tanto de pessoas como de animais, e deu aos levitas, que cuidavam da Tenda Sagrada.
48 Os oficiais do exército, isto é, os comandantes dos batalhões e das companhias, foram falar com Moisés 49 e disseram:
— Contamos os soldados que estão debaixo do nosso comando, e não está faltando nenhum. 50 Assim trouxemos o que cada um pegou: objetos de ouro, correntinhas, pulseiras, anéis, brincos e colares. Nós os oferecemos a Deus, o Senhor, como pagamento pela nossa vida, para que ele nos proteja.
51 Moisés e o sacerdote Eleazar receberam todas essas joias de ouro. 52 O peso total do ouro que foi separado e oferecido a Deus, o Senhor, pelos oficiais foi de cento e noventa e um quilos. 53 Os que não eram oficiais ficaram com as coisas que tiraram dos inimigos. 54 Assim, Moisés e o sacerdote Eleazar receberam o ouro dos oficiais e o levaram para a Tenda Sagrada a fim de que o Senhor protegesse o povo de Israel.
1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez:
2 Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután odakerülsz elődeidhez.
3 Mózes így beszélt a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, támadjátok meg Midjánt, és álljatok bosszút Midjánon az ÚRért.
4 Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba.
5 Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert.
6 Azután elküldte őket Mózes a harcba, törzsenként ezret; velük együtt Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat.
7 Harcot kezdtek Midján ellen, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek, és megöltek minden férfit.
8 Megölték Midján királyait is a lemészároltakkal együtt: Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is.
9 Midján asszonynépét és a családtagokat azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elzsákmányoltak minden állatot, jószágot és egész vagyonukat.
10 Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort.
11 Azután fogták az egész zsákmányt és minden embert és állatot, amelyet elfogtak,
12 és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
13 Mózes, Eleázár pap és a közösség összes vezető emberei kivonultak eléjük a táboron kívülre.
14 De Mózes megharagudott a haderő vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik megjöttek a megvívott harcból.
15 Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?!
16 Hiszen ők csábították hitszegésre az ÚR ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az ÚR közösségét.
17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, aki úgy ismert férfit, hogy vele hált.
18 De hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást.
19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon, meg a hetedik napon is, a foglyokkal együtt.
20 Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt.
21 Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet az ÚR parancsolt meg Mózesnek:
22 Az arany-, ezüst-, réz-, meg vas-, cin- és ólomholmit,
23 mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. A nem tűzálló dolgokat pedig merítsétek vízbe!
24 Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba.
25 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek:
26 Vedd számba a foglyul ejtett embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt.
27 Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között.
28 Végy el egy részt az ÚRnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt.
29 Az egyik feléből vegyétek el ezt, és adjátok Eleázár papnak az ÚRnak szóló fölajánlásként.
30 Az Izráel fiainak jutott felerészből pedig végy el ötvenenként egyet: embert, marhát, szamarat, juhot és mindenféle állatot egyaránt. Add azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékánál teljesítenek szolgálatot.
31 Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek.
32 Ez volt az a prédának megmaradt zsákmány, amelyet prédául ejtett a hadinép: hatszázhetvenötezer juh,
33 hetvenkétezer marha
34 és hatvanegyezer szamár.
35 Ember pedig harminckétezer lélek, olyan nők, akik nem ismerték a férfival való hálást.
36 Ez volt az egyik fele, a hadbavonultak része, szám szerint háromszázharminchétezer-ötszáz juh.
37 Az ÚRnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt.
38 Továbbá harminchatezer marha, ebből az ÚRnak járó rész hetvenkettő volt.
39 Továbbá harmincezer-ötszáz szamár, ebből az ÚRnak járó rész hatvanegy volt.
40 Ember volt tizenhatezer, közülük az ÚRnak járó rész harminckét lélek volt.
41 Mózes odaadta Eleázár papnak az ÚRnak fölajánlott részt, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
42 Az Izráel fiainak jutott felerészt elvette Mózes a harcosoktól.
43 A közösségre eső felerész ez volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh,
44 harminchatezer marha
45 és harmincezer-ötszáz szamár,
46 ember pedig tizenhatezer lélek.
47 Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékánál teljesítettek szolgálatot, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
48 Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok,
49 és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, számbavettük a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk.
50 Ezért elhozta mindenki az ÚRnak szóló áldozatul, amit talált: az aranyékszereket, a karkötőket és a karpereceket, a pecsétgyűrűket, a fülbevalókat és a nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az ÚR előtt.
51 Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat és az összes ékszerfélét.
52 Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok fölajánlottak az ÚRnak tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt.
53 Minden katona magának is tartott meg zsákmányt.
54 Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az ÚR elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.