1 Na tribo de Manassés havia cinco irmãs que se chamavam Macla, Noa, Hogla, Milca e Tirza. Eram filhas de Zelofeade e descendentes diretas de Héfer, Gileade, Maquir, Manassés e José. 2 Elas foram falar com Moisés, com o sacerdote Eleazar, com as autoridades e com todo o povo, na entrada da Tenda Sagrada. Elas disseram:

3 — O nosso pai morreu no deserto e não deixou filhos homens. Ele não estava entre os seguidores de Corá, que se revoltaram contra Deus, o Senhor, mas morreu por causa do seu próprio pecado. 4 Não é justo que o nome do nosso pai desapareça do meio do seu grupo de famílias só porque não teve nenhum filho homem. Dê uma propriedade para nós entre os parentes do nosso pai.

5 Moisés levou o caso delas ao Senhor, 6 e o Senhor disse:

7 — O que as filhas de Zelofeade estão pedindo é justo. Você deve dar a elas uma propriedade entre os parentes do seu pai. A herança do pai deve passar para elas. 8 Diga ao povo de Israel que, quando um homem morrer sem deixar um filho homem, a filha deverá herdar a propriedade dele. 9 E, se não tiver filhas, então a sua propriedade deverá ser dada aos irmãos dele. 10 Porém, se ele não tiver irmãos, a sua propriedade deverá ser dada aos irmãos do seu pai. 11 Se também o pai dele não tiver irmãos, a sua propriedade deverá ser dada ao parente mais chegado da sua família, para que tome posse dela. Os israelitas devem obedecer a essa lei como eu, o Senhor, tenho ordenado a você, Moisés.

12 O Senhor Deus disse a Moisés:

— Suba esta serra de Abarim e veja a terra que estou dando aos israelitas. 13 Depois de a ter visto, você morrerá, como aconteceu com o seu irmão Arão, 14 porque vocês dois se revoltaram contra a minha ordem no deserto de Zim. Quando todo o povo se queixava contra mim em Meribá, vocês não quiseram reconhecer diante deles o meu santo poder (Meribá é uma fonte que existe em Cades, no deserto de Zim.).

15 Então Moisés disse o seguinte:

16 — Ó Senhor Deus, que dás vida a todos, indica um homem que possa guiar o povo 17 e comandá-lo na batalha, para que a tua gente não seja como ovelhas que não têm pastor.

18 O Senhor disse a Moisés:

— Chame Josué, filho de Num, que é um homem competente, e ponha as mãos sobre ele; 19,20 assim, você estará dando a ele uma parte da sua autoridade, para que todo o povo de Israel obedeça a ele. Faça com que ele fique diante do sacerdote Eleazar e diante de todo o povo e ali você o apresentará como aquele que vai ficar no seu lugar. 21 Ele dependerá do sacerdote Eleazar, que lhe ensinará a minha vontade por meio do Urim e do Tumim. Deste modo Eleazar guiará Josué e todo o povo de Israel em tudo o que tiverem de fazer.

22 Moisés obedeceu à ordem de Deus, o Senhor. Ele fez com que Josué ficasse em frente do sacerdote Eleazar e diante de todo o povo. 23 Como o Senhor havia ordenado, Moisés pôs as mãos sobre a cabeça de Josué e o tornou o seu sucessor.

1 Ekkor előálltak Celofhád leányai. Celofhád Héfer fia volt, ez Gileád fia, ez Mákír fia, ez pedig József fiának, Manassénak a fia volt. A Manassé nemzetségei közül való leányok nevei ezek voltak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.

2 Ezek odaálltak Mózes és Eleázár pap elé, meg a vezető emberek és az egész közösség elé a kijelentés sátra bejáratánál, és ezt mondták:

3 Apánk meghalt a pusztában. De nem volt azoknak a csoportjában, akik összefogtak az ÚR ellen, azaz Kórah csoportjában, hanem a maga vétke miatt halt meg, fiai pedig nem voltak.

4 Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget apánk testvérei között.

5 Mózes az ÚR elé vitte ügyüket,

6 és az ÚR ezt mondta Mózesnek:

7 Igazat mondanak Celofhád leányai. Adjál csak nekik birtokot apjuk testvérei között, és juttasd nekik apjuk örökségét.

8 Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fia, juttassák az örökséget a leányának.

9 Ha leánya sincs, akkor adjátok az örökséget a testvéreinek.

10 Ha pedig testvérei sincsenek, akkor adjátok az örökséget az apja testvéreinek.

11 Ha apjának sincsenek testvérei, adjátok az örökséget annak, aki a nemzetségében a legközelebbi rokon, az örökölje. Legyen ez Izráel fiai között törvényes rendelkezés, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.

12 Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Menj föl ide az Abárim-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam.

13 Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeidhez, ahogyan odakerült testvéred, Áron.

14 Hiszen föllázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem tartottatok engem szentnek előttük azoknál a vizeknél, Meribá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában!

15 Mózes így felelt az ÚRnak:

16 Az ÚR, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére.

17 Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba, és vezesse haza őket, hogy ne legyen olyan az ÚR közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj.

18 Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, akiben van lélek. Tedd rá kezedet,

19 állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe.

20 Adj neki olyan méltóságot, mint a tied, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége.

21 Józsué álljon Eleázár pap elé, és kérjen döntést az ÚRtól sorsvetés útján. A kapott parancs szerint induljon harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt.

22 Mózes úgy cselekedett, ahogyan az ÚR parancsolta neki. Maga mellé vette Józsuét, odaállította Eleázár pap és az egész közösség elé,

23 rátette a kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan az ÚR meghagyta Mózes által.