1 Olen tehnyt silmieni kanssa sopimuksen: koskaan en katsele naisten puoleen.
2 Minkä osan on Jumala taivaassaan minulle määrännyt? Mitä on Kaikkivaltias korkeuksissaan minua varten säätänyt?
3 Eikö onnettomuus ole sen osa, joka tekee väärin, eikö tuho kohtaa sitä, joka tekee pahaa?
4 Näkeehän Jumala kaikki tieni ja laskee jokaisen askeleni.
5 Olenko kulkenut vääryyden teitä, ovatko jalkani kiiruhtaneet vilpin poluille?
6 Punnitkoon Jumala minut lahjomattomalla vaa'alla, niin hän näkee, että olen viaton.
7 Jos minun jalkani on poikennut tieltä, jos minun sydämeni on taipunut silmieni viettelyyn, jos käteni ovat vääryyden tahraamat,
8 syököön vieras sen, minkä minä olen kylvänyt, ja revittäköön maasta minun peltoni oras!
9 Jos sydämeni on syttynyt toisen miehen vaimoon, jos olen vaaniskellut hänen ovellaan,
10 jauhakoon oma vaimoni vieraan miehen jyviä ja käyköön kuka tahansa hänen vuoteeseensa.
11 Se tekoni vaatisi rangaistusta, se olisi loukkaus lakia ja kunniaa vastaan.
12 Se olisi tuli, joka syö ja tuhoaa, se repisi juurineen maasta koko minun satoni.
13 Olenko loukannut palvelijani oikeuksia, kun hänellä on ollut riita-asia minua vastaan?
14 Jos niin olen tehnyt, miten voisin puolustautua, kun Jumala nousee tuomitsemaan, mitä vastaisin, kun hän panee minut tilille?
15 Luoja, joka äitini kohdussa antoi minulle muodon, muovasi myös minun palvelijani. Me olemme saman käden tekoa.
16 Olenko kieltänyt avuttomalta avun, sammuttanut lesken silmistä toivon?
17 Olenko syönyt leipäni yksin ja jättänyt orvon vaille osaansa?
18 Ei, nuoresta pitäen olen ruokkinut orpoja kuin isä, koko elinaikani olen pitänyt leskistä huolta.
19 Olenko piittaamatta katsellut köyhää, jolla ei ole ollut vaatetta ylleen, tai kurjaa, jolla ei ole ollut millä itsensä peittää?
20 Eivätkö hänen jäsenensä saa kiittää minua, eivätkö minun lampaitteni villat anna hänelle lämpöä?
21 Olenko uhkaillut orpoa tietäen, että tuomioistuin on minun puolellani?
22 Jos niin olen tehnyt, vääntykööt olkapääni hartioista irti ja katketkoon käsivarteni!
23 Minä pelkään Jumalan rangaistusta. Kuinka voisin kestää, kun hän nousee tuomitsemaan?
25 Olenko ylvästellyt suuresta omaisuudestani ja kaikesta, mitä käteni on saanut aikaan?
26 Olenko katsellut aurinkoa, kun se loistaa, tai kuuta, kun se mahtavana kulkee tietään,
27 niin että sydämeni on langennut salaa niitä palvomaan ja käteni on lähettänyt niille suudelmia?
28 Jos niin olen tehnyt, olen ansainnut tuomion. Olenhan silloin kieltänyt Jumalan, joka on taivaassa.
29 Minä en ole iloinnut vihamieheni onnettomuudesta, en ole riemastunut hänen vastoinkäymisestään.
30 En ole antanut kieleni tehdä syntiä, vihamiehellenikään en ole toivottanut kuolemaa.
32 Vieras ei joutunut yöpymään taivasalla, minä avasin oveni matkalaiselle.
33 En ole peittänyt syntejäni, niin kuin monet tekevät, en ole kätkenyt niitä viittani salataskuun.
34 Siksi en pelkää ihmisiä, en kauhistu kansanjoukon pilkkaa, en piileksi mykkänä taloni suojassa.
35 Kunpa joku kuuntelisi minua! Omalla nimelläni minä vahvistan puheeni. Vastaa nyt minulle, kaikkivaltias Jumala! Missä on syytekirja? Näytä se!
36 Minä levitän sen viitaksi harteilleni, kierrän sen seppeleeksi päähäni!
37 Voin kertoa sinulle jokaisen askeleni ja lähestyä sinua kuin ruhtinas.
38 Jos oma peltoni minua syyttää, jos kaikki sen vaot yhdessä itkevät,
39 jos olen syönyt sen voiman antamatta mitään tilalle ja suututtanut sen,
40 kasvakoon se ohdaketta, ei enää vehnää, tuottakoon se ohran sijasta rikkaruohoa! Tähän päättyivät Jobin puheet.
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.
12 Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.