Cânticos 1

1 The Song of songs, which is Solomon’s.

Beloved

2 Let him kiss me with the kisses of his mouth;

for your love is better than wine.

3 Your oils have a pleasing fragrance.

Your name is oil poured out,

therefore the virgins love you.

4 Take me away with you.

Let’s hurry.

The king has brought me into his rooms.

Friends

We will be glad and rejoice in you.

We will praise your love more than wine!

Beloved

They are right to love you.

5 I am dark, but lovely,

you daughters of Jerusalem,

like Kedar’s tents,

like Solomon’s curtains.

6 Don’t stare at me because I am dark,

because the sun has scorched me.

My mother’s sons were angry with me.

They made me keeper of the vineyards.

I haven’t kept my own vineyard.

7 Tell me, you whom my soul loves,

where you graze your flock,

where you rest them at noon;

for why should I be as one who is veiled

beside the flocks of your companions?

Lover

8 If you don’t know, most beautiful among women,

follow the tracks of the sheep.

Graze your young goats beside the shepherds’ tents.

9 I have compared you, my love,

to a steed in Pharaoh’s chariots.

10 Your cheeks are beautiful with earrings,

your neck with strings of jewels.

Friends

11 We will make you earrings of gold,

with studs of silver.

Beloved

12 While the king sat at his table,

my perfume spread its fragrance.

13 My beloved is to me a sachet of myrrh,

that lies between my breasts.

14 My beloved is to me a cluster of henna blossoms

from the vineyards of En Gedi.

Lover

15 Behold,*1:15 "Behold", from "הִנֵּה", means look at, take notice, observe, see, or gaze at. It is often used as an interjection. you are beautiful, my love.

Behold, you are beautiful.

Your eyes are like doves.

Beloved

16 Behold, you are beautiful, my beloved, yes, pleasant;

and our couch is verdant.

Lover

17 The beams of our house are cedars.

Our rafters are firs.

A Vőlegény és Menyasszon benső szerelme

1 Énekek éneke, mely Salamoné.

2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival;

mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

3 A te drága kenetid jók illatozásra;

a te neved kiöntött drága kenet;

azért szeretnek téged a leányok.

4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!

Bevitt engem a király az ő ágyasházába;

örvendezünk és vígadunk te benned,

előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,

méltán szeretnek téged.

5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;

mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.

6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;

az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,

a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, –

a magam szőlőjét nem őriztem.

7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret,

hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;

mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!

jőjj ki a nyájnak nyomdokain,

és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

10 Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban,

a te nyakad a gyöngysorokban.

11 Arany lánczokat csinálunk néked,

ezüstből csinált gyöngyökkel.

12 Mikor a király az ő asztalánál ül,

nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

13 Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,

mely az én kebeleim között hál.

14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt,

olyan nékem az én szerelmesem.

15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,

a te szemeid olyanok, mint a galambok.

16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges,

és a mi nyoszolyánk zöldellő.

17 A mi házainknak gerendái czédrusfák,

és a mi mennyezetünk cziprusfa.