Cânticos 6

Friends

1 Where has your beloved gone, you fairest among women?

Where has your beloved turned, that we may seek him with you?

Beloved

2 My beloved has gone down to his garden,

to the beds of spices,

to pasture his flock in the gardens, and to gather lilies.

3 I am my beloved’s, and my beloved is mine.

He browses among the lilies.

Lover

4 You are beautiful, my love, as Tirzah,

lovely as Jerusalem,

awesome as an army with banners.

5 Turn away your eyes from me,

for they have overcome me.

Your hair is like a flock of goats,

that lie along the side of Gilead.

6 Your teeth are like a flock of ewes,

which have come up from the washing,

of which every one has twins;

not one is bereaved among them.

7 Your temples are like a piece of a pomegranate behind your veil.

8 There are sixty queens, eighty concubines,

and virgins without number.

9 My dove, my perfect one, is unique.

She is her mother’s only daughter.

She is the favorite one of her who bore her.

The daughters saw her, and called her blessed.

The queens and the concubines saw her, and they praised her.

10 Who is she who looks out as the morning,

beautiful as the moon,

clear as the sun,

and awesome as an army with banners?

11 I went down into the nut tree grove,

to see the green plants of the valley,

to see whether the vine budded,

and the pomegranates were in flower.

12 Without realizing it,

my desire set me with my royal people’s chariots.

Friends

13 Return, return, Shulammite!

Return, return, that we may gaze at you.

Lover

Why do you desire to gaze at the Shulammite,

as at the dance of Mahanaim?

Az újra egyesülés öröme

1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa,

kedves, mint Jeruzsálem,

rettenetes, mint a zászlós tábor.

2 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,

mert azok megzavarnak engem.

A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,

melyek a Gileádról szállanak alá.

3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,

melyek feljőnek a fördőből,

melyek mind kettősöket ellenek,

és meddő azok között nincsen.

4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,

a te fátyolod alatt.

5 Hatvanan vannak a királynék,

és nyolczvanan az ágyasok

és számtalan a leányzó.

6 És az én galambom, az én tökéletesem,

az ő anyjának egyetlenegye,

az ő szülőjének választottja.

Látják a leányok, és boldognak mondják őt,

a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.

7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,

szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,

rettenetes, mint a zászlós tábor?

8 A diófás kertekbe mentem vala alá,

hogy a völgynek zöld fűveit lássam;

hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,

és a pomagránátfák virágzanak-é?

9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem

az én nemes népemnek díszhintajába.

10 Térj meg, oh Sulamit!

térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!

Mit néztek Sulamiton?

mintegy Machanaimbeli körtánczot!