Cânticos 2

Beloved

1 I am a rose of Sharon,

a lily of the valleys.

Lover

2 As a lily among thorns,

so is my love among the daughters.

Beloved

3 As the apple tree among the trees of the wood,

so is my beloved among the sons.

I sat down under his shadow with great delight,

his fruit was sweet to my taste.

4 He brought me to the banquet hall.

His banner over me is love.

5 Strengthen me with raisins,

refresh me with apples;

for I am faint with love.

6 His left hand is under my head.

His right hand embraces me.

7 I adjure you, daughters of Jerusalem,

by the roes, or by the hinds of the field,

that you not stir up, nor awaken love,

until it so desires.

8 The voice of my beloved!

Behold, he comes,

leaping on the mountains,

skipping on the hills.

9 My beloved is like a roe or a young deer.

Behold, he stands behind our wall!

He looks in at the windows.

He glances through the lattice.

10 My beloved spoke, and said to me,

"Rise up, my love, my beautiful one, and come away.

11 For behold, the winter is past.

The rain is over and gone.

12 The flowers appear on the earth.

The time of the singing has come,

and the voice of the turtledove is heard in our land.

13 The fig tree ripens her green figs.

The vines are in blossom.

They give out their fragrance.

Arise, my love, my beautiful one,

and come away."

Lover

14 My dove in the clefts of the rock,

in the hiding places of the mountainside,

let me see your face.

Let me hear your voice;

for your voice is sweet and your face is lovely.

15 Catch for us the foxes,

the little foxes that plunder the vineyards;

for our vineyards are in blossom.

Beloved

16 My beloved is mine, and I am his.

He browses among the lilies.

17 Until the day is cool, and the shadows flee away,

turn, my beloved,

and be like a roe or a young deer on the mountains of Bether.

A Menyasszony vágyódása a Vőlegényhez

1 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.

2 Mint a liliom a tövisek közt,

olyan az én mátkám a leányok közt.

3 Mint az almafa az erdőnek fái közt,

olyan az én szerelmesem az ifjak közt.

Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;

és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

4 Bevisz engem a borozó házba,

és zászló felettem a szerelme.

5 Erősítsetek engem szőlővel,

üdítsetek fel engem almákkal;

mert betege vagyok a szerelemnek.

6 Az ő balkeze az én fejem alatt van,

és jobbkezével megölel engem.

7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:

fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet

addig, a míg akarja.

8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,

ugrálva a hegyeken,

szökellve a halmokon!

9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.

Ímé, ott áll a mi falunkon túl,

néz az ablakon keresztül,

tekintget a rostélyokon keresztül,

10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:

kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

11 Mert ímé a tél elmult,

az eső elmult, elment.

12 Virágok láttatnak a földön,

az éneklésnek ideje eljött,

és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

13 A fügefa érleli első gyümölcsét,

és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;

kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!

14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban,

a magas kőszálnak rejtekében,

mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;

mert a te szód gyönyörűséges,

és a te tekinteted ékes!

15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,

a kik a szőlőket elpusztítják;

mert a mi szőlőink virágban vannak.

16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,

a ki a liliomok közt legeltet.

17 Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:

térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,

vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.