1 Like snow in summer and rain when the grain is being cut, so honour is not natural for the foolish.
2 As the sparrow in her wandering and the swallow in her flight, so the curse does not come without a cause.
3 A whip for the horse, a mouth-bit for the ass, and a rod for the back of the foolish.
4 Do not give to the foolish man a foolish answer, or you will be like him.
5 Give a foolish man a foolish answer, or he will seem wise to himself.
6 He who sends news by the hand of a foolish man is cutting off his feet and drinking in damage.
7 The legs of one who has no power of walking are hanging loose; so is a wise saying in the mouth of the foolish.
8 Giving honour to a foolish man is like attempting to keep a stone fixed in a cord.
9 Like a thorn which goes up into the hand of a man overcome by drink, so is a wise saying in the mouth of a foolish man.
10 Like an archer wounding all who go by, is a foolish man overcome by drink.
11 Like a dog going back to the food which he has not been able to keep down, is the foolish man doing his foolish acts over again.
12 Have you seen a man who seems to himself to be wise? There is more hope for the foolish than for him.
13 The hater of work says, There is a lion in the way; a lion is in the streets.
14 A door is turned on its pillar, and the hater of work on his bed.
15 The hater of work puts his hand deep into the basin: lifting it again to his mouth is a weariness to him.
16 The hater of work seems to himself wiser than seven men who are able to give an answer with good sense.
17 He who gets mixed up in a fight which is not his business, is like one who takes a dog by the ears while it is going by.
18 As one who is off his head sends about flaming sticks and arrows of death,
19 So is the man who gets the better of his neighbour by deceit, and says, Am I not doing so in sport?
20 Without wood, the fire goes out; and where there is no secret talk, argument is ended.
21 Like breath on coals and wood on fire, so a man given to argument gets a fight started.
22 The words of one who says evil of his neighbour secretly are like sweet food, they go down into the inner parts of the stomach.
23 Smooth lips and an evil heart are like a vessel of earth plated with silver waste.
24 With his lips the hater makes things seem what they are not, but deceit is stored up inside him;
25 When he says fair words, have no belief in him; for in his heart are seven evils:
26 Though his hate is covered with deceit, his sin will be seen openly before the meeting of the people.
27 He who makes a hole in the earth will himself go falling into it: and on him by whom a stone is rolled the stone will come back again.
28 A false tongue has hate for those who have clean hearts, and a smooth mouth is a cause of falling.
1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.
4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;
5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!
13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!
14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.
15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.
23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.
27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.