1 Een psalm van David, voor den opperzangmeester. HEERE! Gij doorgrondt en kent mij.2 Gij weet mijn zitten en mijn opstaan; Gij verstaat van verre mijn gedachten.3 Gij omringt mijn gaan en mijn liggen; en Gij zijt al mijn wegen gewend.4 Als er nog geen woord op mijn tong is, zie, HEERE! Gij weet het alles.5 Gij bezet mij van achteren en van voren, en Gij zet Uw hand op mij.6 De kennis is mij te wonderbaar, zij is hoog, ik kan er niet bij.7 Waar zou ik heengaan voor Uw Geest en waar zou ik heenvlieden voor Uw aangezicht?8 Zo ik opvoer ten hemel, Gij zijt daar; of bedde ik mij in de hel, zie, Gij zijt daar.9 Nam ik vleugelen des dageraads, woonde ik aan het uiterste der zee;10 Ook daar zou Uw hand mij geleiden, en Uw rechterhand zou mij houden.11 Indien ik zeide: De duisternis zal mij immers bedekken; dan is de nacht een licht om mij.12 Ook verduistert de duisternis voor U niet; maar de nacht licht als de dag; de duisternis is als het licht.13 Want Gij bezit mijn nieren; Gij hebt mij in mijner moeders buik bedekt.14 Ik loof U, omdat ik op een heel vreselijke wijze wonderbaarlijk gemaakt ben; wonderlijk zijn Uw werken! ook weet het mijn ziel zeer wel.15 Mijn gebeente was voor U niet verholen, als ik in het verborgene gemaakt ben, en als een borduursel gewrocht ben, in de nederste delen der aarde.16 Uw ogen hebben mijn ongevormden klomp gezien; en al deze dingen waren in Uw boek geschreven, de dagen als zij geformeerd zouden worden, toen nog geen van die was.17 Daarom, hoe kostelijk zijn mij, o God, Uw gedachten! hoe machtig veel zijn haar sommen!18 Zoude ik ze tellen? Harer is meer, dan des zands; word ik wakker, zo ben ik nog bij U.19 O God! dat Gij den goddeloze ombracht! en gij, mannen des bloeds, wijkt van mij!20 Die van U schandelijk spreken, en Uw vijanden ijdellijk verheffen.21 Zou ik niet haten HEERE! die U haten? en verdriet hebben in degenen, die tegen U opstaan?22 Ik haat hen met volkomen haat, tot vijanden zijn zij mij.23 Doorgrond mij, o God! en ken mijn hart; beproef mij, en ken mijn gedachten.24 En zie, of bij mij een schadelijke weg zij; en leid mij op den eeuwigen weg.

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!