1 Komt, laat ons den HEERE vrolijk zingen; laat ons juichen den Rotssteen onzes heils.2 Laat ons Zijn aangezicht tegemoet gaan met lof; laat ons Hem juichen met psalmen.3 Want de HEERE is een groot God; ja, een groot Koning boven alle goden;4 In Wiens hand de diepste plaatsen der aarde zijn, en de hoogten der bergen zijn Zijne;5 Wiens ook de zee is, want Hij heeft ze gemaakt; en Zijn handen hebben het droge geformeerd.6 Komt, laat ons aanbidden en nederbukken; laat ons knielen voor den HEERE, Die ons gemaakt heeft.7 Want Hij is onze God, en wij zijn het volk Zijner weide, en de schapen Zijner hand. Heden, zo gij Zijn stem hoort,8 Verhardt uw hart niet, gelijk te Meriba, gelijk ten dage van Massa in de woestijn;9 Waar Mij uw vaders verzochten, Mij beproefden, ook Mijn werk zagen.10 Veertig jaren heb Ik verdriet gehad aan dit geslacht, en heb gezegd: Zij zijn een volk, dwalende van hart, en zij kennen Mijn wegen niet.11 Daarom heb Ik in Mijn toorn gezworen: Zo zij in Mijn rust zullen ingaan!

1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]