1 Lobet Jahwe! Hallelujah Preiset O. Danket Jahwe! Denn er ist gut, denn seine Güte währt ewiglich.
2 Wer wird aussprechen die Machttaten Gottes, hören lassen all sein Lob? O. all seinen Ruhm
3 Glückselig die das Recht bewahren, der Gerechtigkeit übt zu aller Zeit!
4 Gedenke meiner, Jahwe, mit der Gunst gegen dein Volk; suche mich heim mit deiner Rettung!
5 Daß ich anschaue die Wohlfahrt deiner Auserwählten, mich erfreue an O. mit der Freude deiner Nation, mich rühme mit deinem Erbteil.
6 Wir haben gesündigt samt unseren Vätern, O. wie unsere Väter haben unrecht getan, Eig. verkehrt gehandelt haben gesetzlos gehandelt.
7 Unsere Väter in Ägypten beachteten nicht deine Wundertaten, gedachten nicht der Menge deiner Gütigkeiten und waren widerspenstig am Meere, beim Schilfmeere.
8 Aber er rettete sie um seines Namens willen, um kundzutun seine Macht.
9 Und er schalt das Schilfmeer, und es ward trocken; und er ließ sie durch die Tiefen O. Fluten; s. die Anm. zu [Ps 33,7] gehen wie durch eine Wüste.
10 Und er rettete sie aus der Hand des Hassers, und erlöste sie aus der Hand des Feindes.
11 Und die Wasser bedeckten ihre Bedränger, nicht einer von ihnen blieb übrig.
12 Da glaubten sie seinen Worten, sie sangen sein Lob.
13 Schnell vergaßen sie seine Taten, warteten nicht auf seinen Rat; Hier in dem Sinne von Plan, Ratschluß
14 und sie wurden lüstern in der Wüste und versuchten Gott El in der Einöde.
15 Da gab er ihnen ihr Begehr, aber er sandte Magerkeit in ihre Seelen.
16 Und sie wurden eifersüchtig auf Mose im Lager, auf Aaron, den Heiligen Jahwes.
17 Die Erde tat sich auf, und verschlang Dathan und bedeckte die Rotte Abirams;
18 und ein Feuer brannte unter ihrer Rotte, eine Flamme verzehrte die Gesetzlosen.
19 Sie machten ein Kalb am Horeb und bückten sich vor einem gegossenen Bilde;
20 und sie vertauschten ihre Herrlichkeit gegen das Bild eines Stieres, der Gras frißt.
21 Sie vergaßen Gottes, El ihres Retters, der Großes getan in Ägypten,
22 Wundertaten im Lande Hams, Furchtbares am Schilfmeer.
23 Da sprach er, daß er sie vertilgen wollte, wenn nicht Mose, sein Auserwählter, vor ihm in dem Riß gestanden hätte, um seinen Grimm vom Verderben abzuwenden.
24 Und sie verschmähten das köstliche Land, glaubten nicht seinem Worte;
25 und sie murrten in ihren Zelten, hörten nicht auf die Stimme Jahwes.
26 Da schwur er ihnen, Eig. erhob er ihnen seine Hand sie niederzuschlagen in der Wüste,
27 und ihren Samen niederzuschlagen unter den Und. l.: zu vertreiben unter die Nationen und sie zu zerstreuen in die Länder.
28 Und sie hängten sich an Baal-Peor und aßen Schlachtopfer der Toten; dh. der toten Götzen
29 und sie erbitterten ihn durch ihre Handlungen, und eine Plage brach unter sie ein.
30 Da stand Pinehas auf und übte Gericht, und der Plage ward gewehrt.
31 Und es wurde ihm zur Gerechtigkeit gerechnet von Geschlecht zu Geschlecht bis in Ewigkeit.
32 Und sie erzürnten ihn an dem Wasser von Meriba, und es erging Mose übel ihretwegen;
33 denn sie reizten seinen Geist, so daß er O. weil sie widerspenstig waren gegen seinen Geist, und er unbedacht redete mit seinen Lippen.
34 Sie vertilgten die Völker nicht, wie doch W. welche Jahwe ihnen gesagt hatte;
35 und sie vermischten sich mit den Nationen und lernten ihre Werke;
36 und sie dienten ihren Götzen, und sie wurden ihnen zum Fallstrick.
37 Und sie opferten ihre Söhne und ihre Töchter den Dämonen.
38 Und sie vergossen unschuldiges Blut, das Blut ihrer Söhne und ihrer Töchter, welche sie den Götzen Kanaans opferten; und das Land wurde durch Blut entweiht.
39 Und sie verunreinigten sich durch ihre Werke und hurten durch ihre Handlungen.
40 Da entbrannte der Zorn Jahwes wider sein Volk, und er verabscheute sein Erbteil;
41 und er gab sie in die Hand der Nationen, und ihre Hasser herrschten über sie;
42 und ihre Feinde bedrückten sie, und sie wurden gebeugt unter ihre Hand.
43 Oftmals errettete er sie; sie aber waren widerspenstig in ihren Anschlägen, Eig. in ihrem Ratschlag und sie sanken hin durch ihre Ungerechtigkeit.
44 Und er sah an ihre Bedrängnis, wenn er ihr Schreien hörte;
45 und er gedachte ihnen zugut an seinen Bund, und es reute ihn nach der Menge seiner Gütigkeiten.
46 Und er ließ sie Erbarmen finden vor allen, die sie gefangen weggeführt hatten.
47 Rette uns, Jahwe, unser Gott, und sammle uns aus den Nationen, daß wir deinen heiligen Namen preisen, daß wir uns rühmen deines Lobes!
48 Gepriesen sei Jahwe, der Gott Israels, von Ewigkeit zu Ewigkeit! Und alles Volk sage: Amen! Lobet Jahwe! Hallelujah
1 Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.
10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.
12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!
14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.
20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.
35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.
39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.
41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.
42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.