1 Ein Maskil; von Ethan, dem Esrachiter.

2 Die Gütigkeiten Jahwes will ich besingen ewiglich, von Geschlecht zu Geschlecht mit meinem Munde kundmachen deine Treue.

3 Denn ich sagte: Auf ewig wird die Güte gebaut werden; die Himmel, in ihnen wirst du feststellen deine Treue.

4 Einen Bund habe ich mit meinem Auserwählten gemacht, habe David, meinem Knechte, geschworen:

5 »Bis in Ewigkeit will ich feststellen deinen Samen, und auf alle Geschlechter hin bauen deinen Thron.« (Sela.)

6 Und die Himmel werden deine Wunder preisen, Jahwe, und deine Treue in der Versammlung der Heiligen.

7 Denn wer in den Wolken ist mit Jahwe zu vergleichen? Wer ist Jahwe gleich unter den Söhnen der Starken?

8 Er ist ein Gott, El gar erschrecklich in der Versammlung Eig. im vertrauten Kreise der Heiligen, und furchtbar über alle, die rings um ihn her sind.

9 Jahwe, Gott der Heerscharen, wer ist mächtig wie du, o Jah? Und deine Treue ist rings um dich her.

10 Du beherrschest des Meeres Toben; Eig. Übermut erheben sich seine Wogen, du stillest sie.

11 Du hast Rahab dh. Ägypten zertreten wie einen Erschlagenen; mit deinem starken Arme hast du deine Feinde zerstreut.

12 Dein sind die Himmel und dein die Erde; der Erdkreis und seine Fülle, du hast sie gegründet.

13 Norden und Süden, du hast sie erschaffen; Tabor und Hermon jubeln in deinem Namen. O. wegen deines Namens

14 Du hast einen gewaltigen Arm, stark ist deine Hand, hoch deine Rechte.

15 Gerechtigkeit und Gericht O. Recht sind deines Thrones Grundfeste; Güte und Wahrheit gehen vor deinem Angesicht her.

16 Glückselig das Volk, das den Jubelschall kennt! Jahwe, im Lichte deines Angesichts wandeln sie.

17 In deinem Namen O. wegen deines Namens frohlocken sie den ganzen Tag, und durch deine Gerechtigkeit werden sie erhöht.

18 Denn die Zierde O. der Ruhm, Stolz ihrer Stärke bist du; und durch deine Gunst wird erhöht werden Nach and. Lesart: wirst du erhöhen unser Horn.

19 Denn Jahwe O. Jahwes ist unser Schild, und der Heilige O. des Heiligen Israels unser König.

20 Dazumal redetest du im Gesicht von deinem Frommen Nach and. Lesart: zu deinen Frommen und sagtest: Hilfe habe ich auf einen Mächtigen O. Helden gelegt, ich habe einen Auserwählten erhöht aus dem Volke.

21 Ich habe David gefunden, meinen Knecht, mit meinem heiligen Öle habe ich ihn gesalbt

22 mit welchem fest bleiben soll meine Hand, und mein Arm soll ihn stärken.

23 Nicht soll ihn drängen O. überfallen der Feind, und der Sohn der Ungerechtigkeit ihn nicht bedrücken;

24 und ich will seine Bedränger vor ihm zerschmettern, und seine Hasser will ich schlagen.

25 Und meine Treue und meine Güte werden mit ihm sein, und durch meinen Namen wird sein Horn erhöht werden.

26 Und ich will seine Hand an das Meer legen, und seine Rechte an die Ströme.

27 Er wird mir zurufen: Mein Vater bist du, mein Gott, El und der Fels meiner Rettung!

28 So will auch ich ihn zum Erstgeborenen machen, zum Höchsten der Könige der Erde.

29 Ewig will ich ihm meine Güte bewahren, und mein Bund soll ihm fest bleiben.

30 Und ich will seinen Samen einsetzen für immer, und seinen Thron wie die Tage der Himmel.

31 Wenn seine Söhne mein Gesetz verlassen und nicht wandeln in meinen Rechten,

32 wenn sie meine Satzungen entweihen und meine Gebote nicht halten,

33 so werde ich mit der Rute heimsuchen ihre Übertretung, und mit Schlägen ihre Ungerechtigkeit.

34 Aber meine Güte werde ich nicht von ihm weichen lassen, und nicht verleugnen meine Treue.

35 Nicht werde ich entweihen meinen Bund, und nicht ändern, was hervorgegangen ist aus meinen Lippen.

36 Einmal O. Eines habe ich geschworen bei meiner Heiligkeit: Wenn ich dem David lüge!

37 Sein Same wird ewig sein, und sein Thron wie die Sonne vor mir;

38 ewiglich wird er feststehen wie der Mond; und der Zeuge in den Wolken ist treu. (Sela.)

39 Du aber hast verworfen und verstoßen, bist sehr zornig gewesen gegen deinen Gesalbten;

40 Du hast verworfen den Bund deines Knechtes, hast zu Boden entweiht seine Krone;

41 Du hast niedergerissen alle seine Mauern, hast seine Festen in Trümmer gelegt.

42 Es haben ihn beraubt alle, die des Weges vorübergehen; er ist zum Hohn geworden seinen Nachbarn.

43 Du hast erhöht die Rechte seiner Bedränger, hast erfreut alle seine Feinde;

44 auch hast du zurückgewandt die Schärfe seines Schwertes, und hast ihn nicht bestehen lassen im Kampfe;

45 Du hast aufhören lassen seinen Glanz und zur Erde gestürzt seinen Thron;

46 Du hast verkürzt die Tage seiner Jugend, mit Schmach hast du ihn bedeckt. (Sela.)

47 Bis wann, Jahwe, willst du dich immerfort verbergen, soll wie Feuer brennen dein Grimm?

48 Gedenke, was meine Lebensdauer ist, zu welcher Nichtigkeit du alle Menschenkinder erschaffen hast!

49 Welcher Mann lebt und wird den Tod nicht sehen, wird seine Seele befreien von der Gewalt des Scheols? (Sela.)

50 Wo sind, o Herr, deine früheren Gütigkeiten, die du David zugeschworen hast in deiner Treue?

51 Gedenke, Herr, des Hohnes deiner Knechte, daß ich in meinem Busen trage den Hohn all der vielen Und. l.: trage den Schimpf vieler Völker,

52 womit deine Feinde gehöhnt haben, Jahwe, womit sie gehöhnt haben die Fußstapfen deines Gesalbten!

53 Gepriesen sei Jahwe ewiglich! Amen, ja, Amen!

1 Az Ezrahita Ethán tanítása.

2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!

3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]

4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.

6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.

10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.

15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.

16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;

21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,

22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.

23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;

24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.

25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.

26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.

27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!

28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.

30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.

31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;

34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.

35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.

39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.

40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.

41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.

42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.

43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.

45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.

46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.

50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!

51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,

52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]