1 Ein Lied, ein Psalm. Eig. Ein Psalm-Lied Von David.

2 Befestigt O. Fest; vergl. [Ps 57,7-11] ist mein Herz, o Gott! Ich will singen und Psalmen singen; auch meine Seele. S. die Anm. zu [Ps 16,9]

3 Wachet auf, Harfe und Laute! Ich will aufwecken die Morgenröte.

4 Ich will dich preisen unter den Völkern, Jahwe, und dich besingen unter den Völkerschaften;

5 denn groß ist deine Güte über die Himmel hinaus, und bis zu den Wolken deine Wahrheit.

6 Erhebe dich über die Himmel, o Gott! Und über der ganzen Erde sei deine Herrlichkeit!

7 Damit Vergl. [Ps 60,5-12] befreit werden deine Geliebten, rette durch deine Rechte und erhöre uns!

8 Gott hat geredet in seiner Heiligkeit: Frohlocken will ich, will Sichem verteilen, und das Tal Sukkoth ausmessen.

9 Mein ist Gilead, mein Manasse, und Ephraim ist die Wehr meines Hauptes, Juda mein Herrscherstab. Und. üb.: Gesetzgeber

10 Moab ist mein Waschbecken; auf Edom will ich meine Sandale werfen, über Philistäa will ich jauchzen.

11 Wer wird mich führen in die befestigte Stadt, wer wird mich leiten bis nach Edom?

12 Nicht du, Gott, der du uns verworfen hast und nicht auszogest, o Gott, mit unseren Heeren?

13 Schaffe uns Hilfe aus der Bedrängnis! O. vom Bedränger Menschenrettung ist ja eitel.

14 Mit Gott werden wir mächtige Taten Eig. Mächtiges tun; und er, er wird unsere Bedränger zertreten.

1 Ének. Dávid zsoltára.

2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]