1 Dem Vorsänger. Von David, zum Gedächtnis.

2 Eile, Gott, mich zu erretten, Jahwe, zu meiner Hilfe! Vergl. [Ps 40,14-17]

3 Laß beschämt und mit Scham bedeckt werden, die nach meinem Leben trachten! Laß zurückweichen und zu Schanden werden, die Gefallen haben an meinem Unglück!

4 Laß umkehren ob ihrer Schande, die da sagen: Haha! Haha!

5 Laß fröhlich sein und in dir sich freuen alle, die dich suchen! Und die deine Rettung lieben, laß stets sagen: Erhoben sei Gott!

6 Ich aber bin elend und arm; o Gott, eile zu mir! Meine Hilfe und mein Erretter bist du; Jahwe, zögere nicht!

1 Az éneklõmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.

2 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!

3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kivánják.

4 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

5 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten! [ (Psalms 70:6) Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél! ]