1 Dem Vorsänger. Von dem Knechte Jahwes, von David, der die Worte dieses Liedes zu Jahwe redete an dem Tage, als Jahwe ihn errettet hatte aus der Hand aller seiner Feinde und aus der Hand Sauls. Vergl. [2.Sam 2]2

2 Und er sprach: Ich liebe dich, Jahwe, meine Stärke!

3 Jahwe ist mein Fels und meine Burg und mein Erretter; mein Gott, mein Hort, Eig. Felsen auf ihn werde ich trauen, mein Schild und das Horn meines Heils, meine hohe Feste.

4 Ich werde Jahwe anrufen, der zu loben ist, und ich werde gerettet werden von meinen Feinden.

5 Es umfingen mich die Bande des Todes, und die Ströme Eig. Wildbäche Belials erschreckten O. überfielen; so auch [2.Sam 22,5] mich;

6 die Bande des Scheols umringten mich, es ereilten mich die Fallstricke des Todes.

7 In meiner Bedrängnis rief ich zu Jahwe, und ich schrie zu meinem Gott; er hörte aus seinem Tempel Eig. Palast meine Stimme, und mein Schrei vor ihm kam in seine Ohren.

8 Da wankte und bebte die Erde, und die Grundfesten der Berge erzitterten und wankten, weil er entbrannt war.

9 Rauch stieg auf von seiner Nase, und Feuer fraß aus seinem Munde; glühende Kohlen brannten aus ihm.

10 Und er neigte die Himmel und fuhr hernieder, und Dunkel war unter seinen Füßen.

11 Und er fuhr auf einem Cherub und flog daher, und er schwebte auf den Fittichen des Windes.

12 Finsternis machte er zu seinem Bergungsort, zu seinem Zelte rings um sich her, Finsternis der Wasser, dichtes Himmelsgewölk.

13 Aus dem Glanze vor ihm fuhr sein dichtes Gewölk vorüber, Hagel O. vor ihm durchfuhren sein dichtes Gewölk Hagel und feurige Kohlen.

14 Und es donnerte Jahwe in den Himmeln, und der Höchste ließ seine Stimme erschallen, Hagel und feurige Kohlen.

15 Und er schoß seine Pfeile und zerstreute sie, dh. die Feinde und er schleuderte Blitze Und. üb.: und der Blitze viel und verwirrte sie. dh. die Feinde

16 Und es wurden gesehen die Betten der Wasser, und die Grundfesten des Erdkreises wurden aufgedeckt vor deinem Schelten, Jahwe, vor dem Schnauben des Hauches deiner Nase.

17 Er streckte seine Hand aus von der Höhe, er nahm mich, er zog mich aus großen Wassern.

18 Er errettete mich von meinem starken Feinde und von meinen Hassern, denn sie waren mächtiger als ich.

19 Sie ereilten mich am Tage meines Unglücks, aber Jahwe ward mir zur Stütze.

20 Und er führte mich heraus ins Weite, er befreite mich, weil er Lust an mir hatte.

21 Jahwe vergalt mir nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände erstattete er mir.

22 Denn ich habe die Wege Jahwes bewahrt, und bin von meinem Gott nicht frevelhaft abgewichen.

23 Denn alle seine Rechte waren vor mir, und seine Satzungen, ich entfernte sie nicht von mir.

24 Und ich war vollkommen O. redlich, untadlig, lauter; so auch [V. 25.30.32] gegen ihn, und hütete mich vor meiner Ungerechtigkeit.

25 Und Jahwe erstattete mir nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände vor seinen Augen.

26 Gegen den Gütigen erzeigst du dich gütig, gegen den vollkommenen Mann erzeigst du dich vollkommen;

27 gegen den Reinen erzeigst du dich rein, und gegen den Verkehrten erzeigst du dich entgegenstreitend. Eig. verdreht

28 Denn du, du wirst retten das elende Volk, und die hohen Augen wirst du erniedrigen.

29 Denn du, du machst meine Leuchte scheinen; Jahwe, mein Gott, erhellt meine Finsternis.

30 Denn mit dir werde ich gegen eine Schar anrennen, und mit meinem Gott werde ich eine Mauer überspringen.

31 Gott, El sein Weg ist vollkommen; Jahwes Wort ist geläutert; ein Schild ist er allen, die auf ihn trauen.

32 Denn wer ist Gott, Eloah außer Jahwe? Und wer ein Fels, als nur unser Gott?

33 Der Gott, El der mich mit Kraft umgürtet und vollkommen macht meinen Weg;

34 der meine Füße denen der Hindinnen gleich macht, und mich hinstellt auf meine Höhen;

35 der meine Hände den Streit lehrt, und meine Arme spannen den ehernen Bogen!

36 Und du gabst mir den Schild deines Heils, und deine Rechte stützte mich, und deine Herablassung machte mich groß.

37 Du machtest Raum meinen Schritten unter mir, und meine Knöchel haben nicht gewankt.

38 Meinen Feinden jagte ich nach und erreichte sie, und ich kehrte nicht um, bis sie aufgerieben waren.

39 Ich zerschmetterte sie, und sie vermochten nicht aufzustehen; sie fielen unter meine Füße.

40 Und du umgürtetest mich mit Kraft zum Streite, beugtest unter mich, die wider mich aufstanden.

41 Und du hast mir gegeben den Rücken meiner Feinde; und meine Hasser, ich vernichtete sie.

42 Sie schrieen, und kein Retter war da zu Jahwe, und er antwortete ihnen nicht.

43 Und ich zermalmte sie wie Staub vor dem Winde; wie Straßenkot schüttete ich sie aus.

44 Du errettetest mich aus den Streitigkeiten des Volkes; du setztest mich zum Haupte der Nationen; ein Volk, das ich nicht kannte, dient mir. O. diente mir

45 Sowie ihr Ohr hörte, gehorchten sie mir; die Söhne der Fremde unterwarfen sich mir mit Schmeichelei. Eig. heuchelten mir dh. Gehorsam

46 Die Söhne der Fremde sanken hin und zitterten hervor aus ihren Schlössern.

47 Jahwe lebt, und gepriesen sei mein Fels! Und erhoben werde der Gott meines Heils!

48 Der Gott, El der mir Rache gab und die Völker mir unterwarf,

49 der mich errettete von meinen Feinden. Ja, du erhöhtest mich über die, welche wider mich aufstanden; von dem Manne der Gewalttat befreitest du mich.

50 Darum, Jahwe, will ich dich preisen unter den Nationen, und Psalmen singen Eig. und singspielen deinem Namen,

51 Dich, der groß macht die Rettungen seines Königs, und Güte erweist seinem Gesalbten, David und seinem Samen ewiglich.

1 Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.

2 És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

3 Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

13 Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

18 Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

22 Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.

23 Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

24 És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.

25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.

26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

33 Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:

34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

35 Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

38 Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

39 Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

40 Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.

41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

43 És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.

44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.

47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

49 A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]