1 Ein Psalm; von Asaph. Der Mächtige, El Gott, Jahwe, hat geredet und die Erde gerufen vom Aufgang der Sonne bis zu ihrem Niedergang.
2 Aus Zion, der Schönheit Vollendung, ist Gott hervorgestrahlt.
3 Unser Gott kommt, und er wird nicht schweigen; Feuer frißt vor ihm her, und rings um ihn stürmt es gewaltig.
4 Er ruft dem Himmel droben und der Erde, um sein Volk zu richten:
5 »Versammelt mir meine Frommen, die meinen Bund geschlossen haben beim Opfer!«
6 Und die Himmel verkünden seine Gerechtigkeit, denn Gott ist es, der richtet. O. denn Gott steht im Begriff zu richten (Sela.)
7 »Höre, mein Volk, und ich will reden, Israel, und ich will wider dich zeugen! Ich, ich bin Gott, dein Gott.«
8 Nicht wegen deiner Schlachtopfer tadle ich dich, und deine Brandopfer sind beständig vor mir.
9 Nicht werde ich Farren nehmen aus deinem Hause, noch Böcke aus deinen Hürden.
10 Denn mein ist alles Getier des Waldes, das Vieh auf tausend Bergen.
11 Ich kenne alles Gevögel der Berge, und das Wild Eig. was sich tummelt; so auch [Ps 80,13] des Gefildes ist mir bekannt.
12 Wenn mich hungerte, ich würde es dir nicht sagen: denn mein ist der Erdkreis und seine Fülle.
13 Sollte ich das Fleisch von Stieren Eig. von Starken essen und das Blut von Böcken trinken?
14 Opfere Gott Lob, O. Dank und bezahle dem Höchsten deine Gelübde;
15 und rufe mich an am Tage der Bedrängnis: ich will dich erretten, und du wirst mich verherrlichen!«
16 Zu dem Gesetzlosen aber spricht Gott: »Was hast du meine Satzungen herzusagen und meinen Bund in deinen Mund zu nehmen«?
17 Du hast ja die Zucht O. Unterweisung, Zurechtweisung gehaßt und hinter dich geworfen meine Worte.
18 Wenn du einen Dieb sahst, so gingst du gern mit ihm um, und dein Teil war mit Ehebrechern.
19 Deinen Mund ließest du los zum Bösen, und Trug flocht deine Zunge.
20 Du saßest da, redetest wider deinen Bruder, wider den Sohn deiner Mutter stießest du Schmähung aus.
21 Solches hast du getan, und ich schwieg; du dachtest, ich sei ganz wie du. Ich werde dich strafen O. überführen und es dir vor Augen stellen.«
22 Merket doch dieses, die ihr Gottes Eloah vergesset, damit ich nicht zerreiße, und kein Erretter sei da!
23 Wer Lob O. Dank opfert, verherrlicht mich, und wer seinen Weg einrichtet, ihn werde ich das Heil Gottes sehen lassen.
1 Asáf zsoltára.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.