Eclesiastes 2

Földi gyönyörűség, még munkánk vidám élvezése is, hiábavaló

1 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet. 2 Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság! 3 A nevetésről azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az? 4 Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint. 5 Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szőlőket. 6 Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat. 7 Csinálék magamnak víztartó tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét. 8 Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én előttem Jeruzsálemben. 9 Gyűjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit, asszonyt és asszonyokat. 10 És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik előttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén volt. 11 Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból. 12 És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt! 13 Azért fordulék én, hogy lássak bölcseséget és bolondságot és esztelenséget, az az hogy mit cselekesznek az emberek, a kik a király után következnek: azt, a mit régen cselekedtek. 14 És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél. 15 A bölcsnek szemei vannak a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végök lesz mindezeknek. 16 Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság! 17 Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is. 18 Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! 19 Gyűlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz. 20 És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság! 21 Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtől az én szívemet minden munkám felől, melylyel munkálódtam a nap alatt. 22 Mert van oly ember, a kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz! 23 Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel ő munkálódott a nap alatt? 24 Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság! 25 Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van. 26 Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörűségére rajtam kivül? 27 Mert az embernek, a ki jó az ő szemei előtt, adott Isten bölcseséget és tudományt és örömöt; a bűnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten előtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme!

Os prazeres e as riquezas não produzem a felicidade

1 Eu disse no meu coração: Vamos! Eu te provarei pela *Ec 7.4;8.15alegria; sê, pois, feliz. Eis que isso também era vaidade. 2 *Ec 7.3,6;Pv 14.13Falando do riso, disse eu: É loucura! E da alegria: Que consegue ela? 3 Procurei no meu coração como *Ec 10.19;Jz 9.13;Sl 104.15estimular com vinho a minha carne, sem deixar de me guiar pela sabedoria, e como me apoderar da *Ec 7.25estultícia, até ver *Ec 2.24;3.12-13;5.18;6.12;8.15;12.13o que era bom que os filhos dos homens fizessem debaixo do céu todos os dias da sua vida. 4 Empreendi grandes obras; *1Rs 7.1-12edifiquei para mim casas; plantei para mim *Ct 8.10-11vinhas; 5 fiz para mim *Ct 4.16;5.1jardins e *Ne 2.8quintas e neles plantei árvores frutíferas de todas as espécies; 6 fiz para mim *Ne 2.14;3.15-16depósitos de água, para deles regar o bosque em que cresciam as árvores. 7 Comprei servos e servas e tive servos *Gn 14.14;15.3que nasceram em minha casa; tive também grandes possessões de *1Rs 4.23gados e de rebanhos, mais do que todos os que antes de mim existiram em Jerusalém. 8 Amontoei para meu uso a prata, e *1Rs 9.28;10.10,14,21o ouro, e os tesouros *1Rs 4.21dos reis e *1Rs 20.14;Lm 1.1das províncias; provi-me de *2Sm 19.35cantores e cantoras e das delícias dos filhos dos homens, e concubinas em grande número. 9 Assim, me *Ec 1.16;1Cr 29.25engrandeci e me tornei mais rico do que todos os que antes de mim existiram em Jerusalém; perseverou também comigo a minha sabedoria. 10 De *Ec 6.2tudo quanto desejaram os meus olhos, não lhes privei; não neguei alegria alguma ao meu coração, pois o meu coração se pode alegrar de todo o meu trabalho; esta foi de todo o meu trabalho *Ec 3.22;5.18;9.9a minha porção. 11 Então, olhei eu para todas as obras que as minhas mãos haviam feito e para todo o trabalho que me tinha esforçado por fazer; eis que tudo era *Ec 2.22-23;1.14vaidade e desejo vão, não havendo *Ec 1.3;3.9;5.16proveito algum debaixo do sol.

12 Virei-me para *Ec 1.17contemplar a sabedoria, e a loucura, e a estultícia, porque, depois do rei, que pode fazer o homem? *Ec 1.9-10Somente o que já se fez. 13 Então, vi eu que *Ec 7.11-12,19;9.18;10.10a sabedoria é mais excelente do que a estultícia, quanto a luz é mais excelente do que as trevas. 14 Os olhos do sábio estão na sua cabeça, mas *Pv 17.24;1Jo 2.11o estulto anda em trevas; contudo, percebi eu que *Ec 3.19;6.6;7.2;9.2-3;Sl 49.10uma e a mesma coisa lhes sucede a ambos. 15 Disse eu no meu coração: *Ec 2.16Como sucede ao estulto, assim me sucede a mim; *Ec 6.8,11de que vale, pois, ser sábio? Então, disse eu, no meu coração, que também isso era vaidade. 16 Pois do sábio, bem como do estulto, *Ec 1.11;4.16;9.5a memória não durará para sempre, visto que nos dias vindouros tudo já se terá esquecido. *Ec 2.14Como se explica que o sábio morre assim como o estulto! 17 Assim *Ec 4.2aborreci a vida, porque me pareceu bem duro todo o trabalho que se faz debaixo do sol. Pois tudo é vaidade e desejo vão.

18 Aborreci *Ec 2.11;1.3todo o meu trabalho com que me tinha afadigado debaixo do sol, visto que tenho de *Sl 39.6;49.10deixá-lo a quem virá depois de mim. 19 Quem sabe se ele será sábio ou estulto? Contudo, ele terá domínio sobre todo o meu trabalho com que me afadiguei e em que mostrei a sabedoria debaixo do sol. Também isso é vaidade. 20 Pelo que tratei de fazer que o meu coração perdesse a esperança de todo o trabalho com que me tinha afadigado debaixo do sol. 21 Pois há homem que trabalha com sabedoria, com ciência e com *Ec 4.4destreza; contudo, *Ec 2.18deixará o seu trabalho para ser a porção de quem nele não trabalhou. Também isso é vaidade e grande mal. 22 Pois que alcança o homem com todo o seu trabalho e com a *Ec 1.14fadiga do seu coração, em que ele anda trabalhando debaixo do sol? 23 Pois todos os seus dias são *Ec 1.18;5.17;Jó 5.7;14.1dores, e o seu trabalho, vexação; até de noite não *Sl 127.2descansa o seu coração. Também isso é vaidade.

24 Não há *Ec 2.3;3.12-13,22;5.18;6.12;8.15;9.7;1Tm 6.17nada melhor para o homem do que comer, beber e fazer que a sua alma goze o bem do seu trabalho. Também eu vi que isso vem *Ec 3.13da mão de Deus. 25 Pois quem pode comer ou quem pode gozar mais do que eu? 26 Pois, ao homem que lhe agrada, *Jó 32.8;Pv 2.6Deus dá sabedoria, e ciência, e alegria; mas, *Jó 15.20ao pecador, dá trabalho para que ele ajunte e amontoe, *Jó 27.16-17;Pv 13.22a fim de dar àquele que agrada a Deus. Também isso é *Ec 1.14vaidade e desejo vão.