1 Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy õ lakoznék ködben.

2 Én pedig lakóházat építettem néked, helyet, a hol örökké lakjál.

3 Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott.

4 És monda: Áldott az Úr, Izráel Istene, ki szólott volt az õ szája által az én atyámnak, Dávidnak, és [hatalmas] kezeivel beteljesítette, mondván:

5 Attól a naptól fogva, a melyen kihozám az én népemet Égyiptom földébõl, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy házat építenének, a melyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek Izráelnek vezére lenne.

6 Hanem Jeruzsálemet választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy [vezére] lenne az én népemnek, Izráelnek.

7 Ámbár az én atyám, Dávid elvégezé magában, hogy házat építene az Úrnak, Izráel Istenének,

8 De az Úr azt mondotta Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól tetted, hogy szívedben ezt elvégezted;

9 Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, õ épít az én nevemnek házat.

10 És beteljesíté most az Úr az õ beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székébe, a mint az Úr megmondotta volt; és megépítém a házat az Úrnak, Izráel Istene nevének.

11 És abba helyeztem a ládát, a melyben az Úrnak szövetsége van, melyet szerzett volt az Izráel fiaival.

12 És oda állott [Salamon] az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette.

13 Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézbõl, a melyet a tornácznak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izráel gyülekezete elõtt, kezeit az ég felé kiterjeszté,

14 És monda: Oh Uram, Izráelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, a ki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, a kik te elõtted teljes szívvel járnak!

15 Ki megtartottad a te szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, a mit szólottál néki; mert te magad szólottál, és kezeiddel beteljesítéd, a mint e mai napon megtetszik.

16 Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, mondván: Nem fogy el elõttem a te magodból való férfiú, a ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; csakhogy a te fiaid õrizzék meg az õ útjokat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te én elõttem jártál.

17 Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak!

18 (Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.)

19 És tekints a te szolgád könyörgésére és imádságára, oh én Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, a melylyel könyörög a te szolgád elõtted!

20 Hogy a te szemeid éjjel és nappal figyelmezzenek e házra, e helyre, a melyrõl azt mondottad, hogy nevedet abba helyezénded, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, a mikor e helyen könyörögne.

21 Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek Izráelnek könyörgését, a mikor könyörögni fognak e helyen; hallgasd meg a te mennyei lakhelyedbõl, és meghallgatván õket, légy kegyelmes!

22 Mikor valaki vétkezéndik felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék, és õ ide jõ, megesküszik oltárod elõtt ebben a házban,

23 Te hallgasd meg a mennybõl és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén, fejére fordítván az õ útját; és az igazat megigazítván, megfizetvén néki az õ igazsága szerint.

24 Mikor pedig megverettetik a te néped, az Izráel az õ ellenségeitõl, mivel te ellened vétkeztek; és [hozzád] visszatérve vallást tesznek a te nevedrõl, könyörögnek és imádkoznak te elõtted e házban:

25 Te hallgasd meg a mennybõl, és bocsásd meg a te népednek, az Izráelnek bûnét, és hozd vissza õket arra a földre, a melyet adtál nékik és az õ atyáiknak.

26 Mikor az ég berekesztetik és nem lészen esõ, mivel vétkeztek te ellened; és imádkozni fognak e helyen és vallást tesznek a te nevedrõl és megtérnek bûneikbõl, mert te sanyargatod õket:

27 Te hallgasd meg a mennybõl, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek, az Izráelnek; minekutána õket megtanítándod az igaz útra, a melyen járjanak; és adj esõt a te földedre, a melyet adtál a te népednek örökségül.

28 Éhség ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha az õ ellensége szorongatja az õ birodalmának földében; ha bármiféle csapás és nyomorúság [jövend] reájok:

29 A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te néped, az Izráel, ha elismeri kiki az õ csapását és fájdalmát, és kezeit e házban kiterjeszténdi:

30 Te hallgasd meg a mennybõl, a te lakhelyedbõl és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az õ útai szerint, a mint megismerted az õ szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét;

31 Hogy féljenek téged, járván a te útaidon, míg élnek e föld színén, a melyet adtál volt a mi atyáinknak.

32 Sõt még az idegent is, a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövend messze földrõl a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván, könyörögnek e házban:

33 Te hallgasd meg a mennybõl, a te lakóhelyedbõl, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped, az Izráel, és ismerjék meg, hogy a te nevedrõl neveztetik e ház, a melyet én építettem.

34 Ha a te néped hadba megy ki az õ ellensége ellen azon az úton, a melyen elbocsátod õket; ha könyörögnek, hozzád [fordulván] e város felé, a melyet választottál magadnak, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:

35 Te hallgasd meg az égbõl az õ könyörgésöket és imádságukat, és szerezz nékik igazságot.

36 Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, a ki nem vétkeznék) és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod és õket fogságba viendik azok, a kiktõl megfogattak, messze földre vagy közelre,

37 És ha az [idegen] földön, a hol fogva tartatnak, magokba szállnak, és megtérvén, az õ fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondandják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;

38 És megtérendenek te hozzád teljes szívökbõl és teljes lelkökbõl az õ fogságuk földében, a hol õket fogva tartják, és könyörögnek [hozzád,] az õ földjüknek útja felé [fordulva,] a melyet adtál volt az õ atyáiknak, és e város felé, a melyet választottál [magadnak,] és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:

39 Hallgasd meg akkor az õ könyörgésöket és imádságukat a mennybõl, a te lakhelyedrõl, és szerezz nékik igazságot, és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett.

40 Most azért, oh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen.

41 És most kelj fel, oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban.

42 Oh Úr Isten, ne utáld meg a te felkenetett [király]od orczáját; emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való [nagy] irgalmasságaidról!

1 那时所罗门说： "耶和华曾说他要住在幽暗之中。

2 我已经为你建造了巍峨的殿宇， 作你永远居住的地方。"

3 然后王转过来， 给以色列全体会众祝福， 以色列全体会众都站着。

4 所罗门说： "耶和华以色列的 神是应当称颂的！ 他亲口对我的父亲大卫应许的， 已亲手作成了， 他说：

5 ‘自从我领我的子民从埃及地出来的那天， 我没有在以色列众支派中， 拣选一座城建造殿宇， 使我的名留在那里； 我也没有拣选一个人作领袖， 统治我的子民以色列。

6 我却拣选了耶路撒冷， 使我的名留在那里； 也拣选了大卫， 统治我的子民以色列。’

7 我的父亲大卫有心要为耶和华以色列的 神的名建造殿宇。

8 耶和华却对我的父亲大卫说： ‘你心想要为我的名建造殿宇， 你心意很好；

9 不过不是由你建造殿宇， 而是你的儿子， 你亲生的儿子， 他必为我的名建殿。’

10 现在耶和华实现了他的应许， 我已经起来接续我的父亲大卫， 坐上了以色列的王位， 就像耶和华所说的； 我为耶和华以色列的 神的名建造了这殿。

11 我也把约柜安放在殿里， 约柜中有耶和华和以色列人所立的约。"

12 所罗门在以色列全体会众面前， 站在耶和华的祭坛前， 张开双手；

13 原来所罗门做了一座铜台， 长两公尺两公寸， 宽两公尺两公寸， 高一公尺三公寸， 安放在外院中。那时他站在铜台上， 在以色列全体会众面前， 屈膝下跪， 向天张开双手，

14 说： "耶和华以色列的 神啊， 天上地下没有神可以和你相比的， 你向那些一心行在你面前的仆人， 常是守约施慈爱的；

15 你对你的仆人我父亲大卫所应许的， 你都遵守了， 你亲口应许， 也亲手成全， 就像今日一样。

16 耶和华以色列的 神啊， 你应许你的仆人我父亲大卫说： ‘只要你的子孙谨守他们的行为， 遵守我的律法， 像你在我面前所行的一样， 你就不会断人在我面前坐上以色列的王位。’现在求你应验这话吧。

17 耶和华以色列的 神啊， 现在求你实现你向你的仆人大卫应许的话吧！

18 " 神真的要和人住在地上吗？看哪， 天和天上的天也容不下你， 何况我建造的这殿呢？

19 耶和华我的 神啊， 求你垂注你仆人的祷告和祈求， 聆听你仆人在你面前所发的呼喊和祷告。

20 求你张开眼睛， 昼夜看顾这殿， 就是看顾你所说要立你名的地方； 求你垂听你仆人向着这地方所发的祷告。

21 求你垂听你的仆人和你的子民以色列的祈求， 就是他们向着这地方所发的祷告； 求你从天上， 从你的居所垂听， 垂听和赦免。

22 "人若是得罪了邻舍， 有人要他起誓， 他就来到这殿， 在你的祭坛前起誓；

23 求你从天上垂听， 施行你的作为， 审判你的仆人， 照着恶人所行的报应在他头上； 宣告义人无罪， 照着他的义行赏赐他。

24 "如果你的子民以色列得罪了你， 以致在仇敌面前被击败； 后来回心转意， 承认你的名， 在这殿里向你祷告祈求，

25 求你从天上垂听， 赦免你子民以色列的罪， 领他们归回你赐给他们和他们列祖的土地。

26 "你的子民因得罪了你， 你惩罚他们， 使天闭塞不下雨； 如果他们向着这地方祷告， 承认你的名， 离开他们的罪，

27 求你在天上垂听， 赦免你的仆人和你的子民以色列的罪， 把他们当行的正道指教他们， 降雨在你的地上， 就是你赐给你的子民作产业的地上。

28 "国中若是有饥荒、瘟疫、旱风、霉烂、蝗虫、蚂蚱， 或是有仇敌围困城镇， 或是有什么灾祸， 什么疾病，

29 你的子民以色列， 无论是个别或是全体， 自知自己的灾祸和痛苦， 向着这殿张开双手祷告或祈求，

30 求你从天上你的居所垂听和赦免他们， 你是知道人心的， 你必照着各人所行的报应各人； 因为只有你知道世人的心。

31 使他们在你赐给我们列祖的地上， 一生一世敬畏你， 遵行你的道路。

32 "至于在你的子民以色列以外的外族人， 他们为了你的大名、你大能的手和伸出来的膀臂， 从远方而来； 他们来向着这殿祷告的时候，

33 求你从天上， 从你的居所垂听他们， 照着外族人向你呼求的一切而行， 使地上万民都认识你的名， 敬畏你， 像你的子民以色列一样； 又使他们知道我建造的这殿， 是奉为你名的所在。

34 "如果你的子民在你派他们出去的路上， 和仇敌作战， 他们向着你拣选的这城， 和向着我为你的名建造的这殿向你祷告，

35 求你从天上垂听他们的祷告祈求， 使他们得胜。

36 "如果你的子民得罪了你（因为世上没有不犯罪的人）， 你向他们发怒， 把他们交在仇敌面前， 以致仇敌把他们掳到外地或远或近；

37 如果他们在被掳去的地方回心转意， 在被掳去的地方祈求你说： ‘我们犯了罪了， 我们作了孽了， 我们行了恶了。’

38 如果他们在被掳去的地方一心一意归向你， 又向着他们自己的地， 就是你赐给他们列祖的地， 和向着你拣选的这城， 以及向着我为你的名建造的这殿祷告，

39 求你从天上， 从你的居所垂听他们的祷告祈求， 为他们伸冤， 赦免得罪了你的那些子民。

40 "我的 神啊， 现在求你张开眼睛， 求你的耳朵垂听在这地方献上的祷告。

41 现在， 耶和华 神啊， 求你起来， 愿你和你有大能的约柜进入你安息的地方； 耶和华 神啊， 愿你的祭司都披上救恩； 愿你的圣民在福乐中欢欣。

42 耶和华 神啊， 求你不要转脸不顾你所膏的人： 愿你记念你向你仆人大卫所施的慈爱。"