1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze.

3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni.

4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre.

5 De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

6 A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket.

7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

8 Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe.

10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.

11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája.

12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata.

13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe.

16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

18 Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván õt, elmenének.

23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt,

24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.

28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

31 A halottak feltámadása felõl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene.

33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az õ tudományán.

34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének;

35 És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt, és mondván:

36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.

38 Ez az elsõ és nagy parancsolat.

39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus,

42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

43 Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

45 Ha tehát Dávid Urának hívja õt, mi módon fia?

46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e naptól fogva többé senki megkérdezni.

1 耶稣又用比喻对他们说：

2 "天国好像一个王， 为儿子摆设婚筵。

3 他派仆人去叫被邀请的人来参加婚筵。但他们不肯来。

4 他再派另一些仆人去， 说： ‘你们告诉被邀请的人， 我已经预备好了筵席， 公牛和肥畜已经宰了， 一切都预备妥当。来参加婚筵吧！ ’

5 但那些人却不理会就走了； 有的去耕田， 有的去作买卖，

6 其余的抓住王的仆人， 凌辱他们， 并且把他们杀了。

7 王就发怒， 派兵消灭那些凶手， 焚毁他们的城。

8 然后对仆人说： ‘婚筵已经预备好了， 只是被邀请的人不配。

9 所以你们要到大路口， 凡遇见的， 都请来参加婚筵。’

10 "那些仆人就走到街上， 把所有遇见的， 不论好人坏人， 都招聚了来， 婚筵上就坐满了人。

11 王进来与赴筵的人见面， 看见有一个人没有穿着婚筵的礼服，

12 就对他说： ‘朋友， 你没有婚筵的礼服， 怎能进到这里来呢？’他就无话可说。

13 于是王对侍从说： ‘把他的手和脚都绑起来， 丢到外面的黑暗里， 在那里必要哀哭切齿。’

14 因为被召的人多， 选上的人少。"

15 法利赛人就去商量， 怎样找耶稣的话柄来陷害他。

16 他们派了自己的门徒和希律党的人一同去问耶稣： "老师， 我们知道你为人诚实， 照着真理把 神的道教导人， 不顾忌任何人， 因为你不徇情面。

17 请把你的意见告诉我们， 纳税给凯撒， 可不可以呢？"

18 耶稣看出他们的恶意， 就说： "虚伪的人， 为什么试探我呢？

19 拿纳税的钱币给我看看。"他们就拿了一个银币给他。

20 耶稣问他们： "这是谁的像， 谁的名号？"

21 他们回答： "凯撒的。"他就对他们说： "凯撒的应当归给凯撒， 神的应当归给 神。"

22 他们听了， 十分惊奇， 就离开他走了。

23 撒都该人向来认为没有复活的事。那一天， 他们前来问耶稣：

24 "老师， 摩西说： ‘如果一个人死了， 没有儿女， 他的弟弟应该娶他的妻子， 为哥哥立后。’

25 从前我们这里有兄弟七人， 头一个结了婚， 没有孩子就死了， 留下妻子给他的弟弟。

26 第二个、第三个直到第七个都是这样。

27 最后， 那女人也死了。

28 那么， 复活的时候， 她是这七个人中哪一个的妻子呢？因为他们都娶过她。"

29 耶稣回答他们： "你们错了， 因为你们不明白圣经， 也不晓得 神的能力。

30 复活的时候， 人们也不娶也不嫁， 而是像天上的使者一样。

31 关于死人复活的事， 神对你们讲过： ‘我是亚伯拉罕的 神， 以撒的 神， 雅各的 神’， 你们没有念过吗？ 神不是死人的 神， 而是活人的 神。"

33 群众听了他的教训， 就十分诧异。

34 法利赛人听见耶稣使撒都该人无话可说， 就聚集在一起。

35 他们中间有一个律法家， 试探耶稣说：

36 "老师， 律法中哪一条诫命是最重要的呢？"

37 他回答： "你要全心、全性、全意爱主你的 神。

38 这是最重要的第一条诫命。

39 第二条也和它相似， 就是要爱人如己。

40 全部律法和先知书， 都以这两条诫命作为根据。"

41 法利赛人聚在一起的时候， 耶稣问他们：

42 "你们对基督的看法怎样？他是谁的子孙呢？"他们回答： "大卫的子孙。"

43 耶稣就说： "那么大卫被圣灵感动， 怎么会称他为主呢？他说：

44 ‘主对我的主说： 你坐在我的右边， 等我把你的仇敌放在你的脚下。’

45 "大卫既然称他为主， 他怎么又是大卫的子孙呢？"

46 没有人能够回答他。从那天起， 也没有人敢再问他。