1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?
2 És elõhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
4 A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
5 És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
6 A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.
7 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.
8 Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tûzre.
9 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.
10 Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az õ angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.
11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.
12 Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?
13 És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.
14 Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül.
15 Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg õt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettõt, hogy két vagy három tanú vallomásával erõsíttessék minden szó.
17 Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen elõtted olyan, mint a pogány és a vámszedõ.
18 Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felõl, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20 Mert a hol ketten vagy hárman egybegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az õ szolgáival.
24 Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.
25 Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.
26 Leborulván azért a szolga elõtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
27 Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá õt, és az adósságot is elengedé néki.
28 Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az õ szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.
29 Leborulván azért az õ szolgatársa az õ lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
30 De õ nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté õt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.
31 Látván pedig az õ szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az õ uroknak, a mik történtek vala.
32 Akkor elõhivatván õt az õ ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:
33 Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?
34 És megharagudván az õ ura, átadta õt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.
35 Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekbõl meg nem bocsátjátok, kiki az õ atyjafiának, az õ vétkeiket.
1 那时， 门徒前来问耶稣： "天国里谁是最大的呢？"
2 耶稣叫了一个小孩子站在他们当中， 说：
3 "我实在告诉你们， 如果你们不回转， 变成像小孩子一样， 一定不能进天国。
4 所以， 凡谦卑像这小孩子的， 他在天国里是最大的。
5 凡因我的名接待一个这样的小孩子的， 就是接待我；
6 但无论谁使一个信我的小弟兄犯罪， 倒不如拿一块大磨石拴在他的颈项上， 把他沉在深海里。
7 "这世界有祸了， 因为充满使人犯罪的事。这些事是免不了的， 但那使人犯罪的有祸了！
8 如果你的一只手或一只脚使你犯罪， 就把它砍下来丢掉； 你一只手或一只脚进永生， 总比有两只手或两只脚被投进永火里好。
9 如果你的一只眼睛使你犯罪， 就把它挖出来丢掉； 你一只眼睛进永生， 总比有两只眼睛被投进地狱的火里好。
10 "你们要小心， 不要轻视这些小弟兄中的一个。我告诉你们， 他们的使者在天上， 常常见到我天父的面。
11 （有些抄本有第11节： "人子来， 是要拯救失丧的人。"）
12 你们认为怎样？有一个人， 他有一百只羊， 如果失了一只， 他会不把九十九只留在山上， 去寻找那迷失的吗？
13 我实在告诉你们， 他若找到了， 就为这一只羊欢喜， 胜过为那九十九只没有迷失的。
14 照样， 你们在天上的父是不愿意这些小弟兄中有一个失丧的。
15 "如果你的弟兄犯了罪（"犯了罪"有些抄本作"得罪你"）， 你趁着和他单独在一起的时候， 要去指出他的过失来。如果他肯听， 你就得着你的弟兄。
16 如果他不肯听， 就另外带一两个人同去， 好使一切话， 凭两三个证人的口， 可以确定。
17 如果他再不听， 就告诉教会； 如果连教会他也不听， 就把他看作教外人和税吏吧。
18 "我实在告诉你们， 你们在地上捆绑的， 在天上也被捆绑； 你们在地上释放的， 在天上也被释放。
19 我又告诉你们， 你们当中若有两个人， 在地上同心为什么事祈求， 我在天上的父必为他们成全。
20 因为无论在哪里， 有两三个人奉我的名聚会， 我就在他们中间。"
21 那时， 彼得前来问耶稣： "主啊， 如果我的弟兄得罪我， 我要饶恕他多少次？七次吗？"
22 耶稣对他说： "我告诉你， 不是七次， 而是七十个七次。
23 因此， 天国好像一个王， 要和他的仆人算帐，
24 刚算的时候， 有人带了一个欠下六千万银币的人来。
25 他没有钱偿还， 主人就下令叫人把他和他的妻子儿女， 以及一切所有的都卖掉， 用来偿还。
26 那仆人就跪下拜他， 说： ‘请宽容我， 我会把一切还给你的。’
27 主人动了慈心， 把那仆人放了， 并且免了他的债。
28 那仆人出来， 遇见一个欠了他一百个银币的仆人， 就抓住他， 扼着他的喉咙， 说： ‘把你欠我的钱还给我。’
29 那和他一同作仆人的就跪下求他， 说： ‘请宽容我， 我会还给你的。’
30 他却不肯， 反而把他带走， 关在监里， 等他把所欠的还清。
31 其他的仆人看见这事， 非常难过， 就去向主人报告这一切事情。
32 于是主人叫他来， 对他说： ‘你这个恶仆， 你求我， 我就免了你欠我的一切。
33 难道你不应该怜悯你的同伴， 好像我怜悯你一样吗？’
34 于是主人大怒， 把他送去服刑， 等他把所欠的一切还清。
35 如果你们各人不从心里饶恕你的弟兄， 我的天父也必这样待你们。"