1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.

5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.

7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11 Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;

16 Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.

17 Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.

18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.

20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

1 Da tok Sofar fra Na'ama til orde og sa:

2 Skulde en ordflom bli uten svar, eller en ordgyter få rett?

3 Skulde dine store ord drive menn til taushet, skulde du spotte uten at nogen skammer dig ut?

4 Og skal du få si: Ren er min lære, og skyldfri er jeg i dine øine?

5 Men bare Gud vilde tale og oplate sine leber mot dig

6 og åpenbare dig visdommens hemmeligheter, at det i dem er dobbelt forstand! Da måtte du nok innse at Gud tilgir dig noget av din misgjerning.

7 Mon du kan finne bunn i Guds vesen eller nå frem til den Allmektiges ytterste grense?

8 Himmelhøi er den*, hvad kan du gjøre? Dypere enn dødsriket, hvad vet du? / {* d.e. Guds visdom.}

9 Lengere enn jorden er dens mål og bredere enn havet.

10 Om han farer frem og setter i fengsel og sammenkaller retten, hvem vil da hindre ham?

11 For han, han kjenner de falske folk og ser uretten, uten at han trenger å gi akt på den,

12 og selv en uvettig mann får forstand*, og et ungt villesel blir født til menneske. / {* når Gud således går i rette med ham, JBS 11, 10.}

13 Hvis du retter ditt hjerte og utbreder dine hender til ham -

14 er det synd i din hånd, da ha den bort og la ikke urett bo i dine telt -

15 ja, da skal du, fri for lyte, opløfte ditt åsyn og stå fast og ikke frykte;

16 for du skal glemme din møie, som forbifarne vann skal du komme den i hu.

17 Og lysere enn middagen blir da ditt liv; mørket blir for dig som morgenen.

18 Og du skal være trygg, for da er det håp, og når du har sett dig vel omkring, kan du legge dig trygt til ro.

19 Og du skal hvile, og ingen skal skremme dig op, og mange skal søke din yndest.

20 Men de ugudeliges øine tæres bort; de har ingen tilflukt mere, og deres håp er å utånde sjelen.