1 És folytatá Elihu, és monda:

2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.

4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.

5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.

6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].

10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:

11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.

12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.

14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!

20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.

21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?

23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!

25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,

28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?

30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]

1 Og Elihu blev ved og sa:

2 Vent litt på mig, så jeg kan få sagt dig min mening! For ennu er der noget å si til forsvar for Gud.

3 Jeg vil hente min kunnskap langt borte fra, og jeg vil vise at min skaper har rett.

4 For sannelig, mine ord er ikke falske; en mann med fullkommen kunnskap har du for dig.

5 Se, Gud er sterk, men han akter ikke nogen ringe; han er sterk i forstandens kraft.

6 Han lar ikke en ugudelig leve, og de undertrykte hjelper han til deres rett.

7 Han tar ikke sine øine fra de rettferdige, og hos konger på tronen lar han dem sitte all deres tid høit hedret.

8 Og om de blir bundet med lenker og fanget i ulykkens snarer,

9 så vil han dermed foreholde dem deres gjerninger, deres synder, at de viste sig gjenstridige,

10 og åpne deres øre for advarselen og formane dem til å vende om fra det onde.

11 Om de da hører og tjener ham, så får de leve sine dager i lykke og sine år i herlighet og glede.

12 Hører de ikke, da skal de gjennembores av spydet og omkomme i sin uforstand.

13 Men mennesker med gudløst sinn huser vrede; de roper ikke til Gud når han legger dem i bånd*. / {* JBS 36, 8.}

14 De dør i ungdommen, og deres liv ender som tempel-bolernes*. / {* 1KG 14, 24.}

15 Han frelser de ulykkelige ved deres ulykke og åpner deres øre ved trengselen.

16 Også dig lokker han ut av trengselens svelg til en åpen plass hvor det ikke er trangt; og ditt bord skal være fullt av fete retter.

17 Men er du full av den ugudeliges brøde, så skal brøde og dom følges at.

18 La bare ikke vrede lokke dig til spott, og la ikke den store bot* lokke dig på avvei! / {* d.e. den store trengsel Gud har pålagt dig for dine synders skyld.}

19 Kan vel ditt skrik fri dig ut av trengsel, og kan vel alt ditt strev og slit utrette det?

20 Stund ikke efter natten, den natt da hele folkeslag blåses bort fra sitt sted!

21 Vokt dig, vend dig ikke til synd! For det har du mere lyst til enn til å lide.

22 Se, Gud er ophøiet i sin kraft; hvem er en læremester som han?

23 Hvem har foreskrevet ham hans vei, og hvem kan si: Du gjorde urett?

24 Kom i hu at du ophøier hans gjerning, den som menneskene har sunget om!

25 All verden ser på den med lyst; menneskene skuer den langt borte fra.

26 Se, Gud er stor, og vi forstår ham ikke; hans års tall er uutgrundelig;

27 han drar vanndråper op til sig, og av tåken siler regnet ned;

28 fra skyene strømmer det og drypper ned over mange mennesker.

29 Kan også nogen forstå hvorledes skyene breder sig ut, hvorledes det braker fra hans telt*? / {* d.e. skyene.}

30 Se, han breder ut sitt lys omkring sig og dekker det med havets røtter.* / {* d.e. skyer som stiger op av havets dyp.}

31 For således straffer han folkeslag, men gir også føde i overflod.

32 Han dekker sine hender med lys og byder det å fare ut mot fienden.

33 Hans tordenbrak bærer bud om ham; endog feet varsler når han rykker frem.