1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélbõl és monda:

2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt?

6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8 És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;

9 Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt?

10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11 És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és elõálljon, mint egy ruhában.

15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19 Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20 Hogy visszavinnéd azt az õ határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesõnek tárházát láttad-é?

23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24 Melyik út [visz oda], a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25 Ki hasított nyílást a záporesõnek, és a mennydörgõ villámnak útat?

26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28 Van-é atyja az esõnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29 Kinek méhébõl jött elõ a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30 [Miként] rejtõznek el a vizek mintegy kõ [alá,] és [mint] zárul be a mély vizek színe?

31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32 A hajnalcsillagot elõhozhatod-é az õ idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34 Felemelheted-é szavadat a felhõig, hogy a vizeknek bõsége beborítson téged?

35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhõkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37 Ki számlálta meg a bárányfelhõket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlõit;

38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

39

40

41

1 Og Herren svarte Job ut av et stormvær og sa:

2 Hvem er han som formørker mitt råd med ord uten forstand?

3 Nuvel, omgjord dine lender som en mann! Så vil jeg spørre dig, og du skal lære mig.

4 Hvor var du da jeg grunnfestet jorden? Si frem hvis du vet det!

5 Hvem fastsatte vel dens mål? Vet du det? Eller hvem spente målesnor ut over den?

6 Hvor blev dens støtter rammet ned, eller hvem la dens hjørnesten,

7 mens alle morgenstjerner jublet, og alle Guds sønner ropte av fryd?

8 Og hvem lukket for havet med dører, da det brøt frem og gikk ut av mors liv,

9 da jeg gjorde skyer til dets klædebon og skodde til dets svøp

10 og merket av en grense for det og satte bom og dører

11 og sa: Hit skal du komme og ikke lenger, her skal dine stolte bølger legge sig?

12 Har du i dine dager befalt morgenen å bryte frem, har du vist morgenrøden dens sted,

13 forat den skulde gripe fatt i jordens ender, og de ugudelige rystes bort fra den?

14 Jorden tar da form likesom ler under seglet, og tingene treder frem som et klædebon,

15 og de ugudelige unddras sitt lys*, og den løftede arm knuses. / {* d.e. mørket; JBS 24, 17.}

16 Er du kommet til havets kilder, og har du vandret på dypets bunn?

17 Har dødens porter vist sig for dig, og har du sett dødsskyggens porter?

18 Har du sett ut over jordens vidder? Si frem dersom du kjenner alt dette!

19 Hvor er veien dit hvor lyset bor? Og mørket - hvor er dets sted,

20 så du kunde hente det frem til dets område, så du kjente stiene til dets hus?

21 Du vet det vel; dengang blev du jo født, og dine dagers tall er stort.

22 Er du kommet til forrådskammerne for sneen, og har du sett forrådshusene for haglet,

23 som jeg har opspart til trengselens tid, til kampens og krigens dag?

24 Hvad vei følger lyset når det deler sig, og østenvinden når den spreder sig over jorden?

25 Hvem har åpnet renner for regnskyllet og vei for lynstrålen

26 for å la det regne over et øde land, over en ørken hvor intet menneske bor,

27 for å mette ørk og øde og få gressbunnen til å gro?

28 Har regnet nogen far? Eller hvem har avlet duggens dråper?

29 Av hvis liv er vel isen gått frem, og himmelens rim - hvem fødte det?

30 Vannet blir hårdt som sten, og havets overflate stivner.

31 Kan du knytte Syvstjernens bånd, eller kan du løse Orions lenker?

32 Kan du føre Dyrekretsens stjernebilleder frem i rette tid, og Bjørnen med dens unger* - kan du styre deres gang? / {* JBS 9, 9.}

33 Kjenner du himmelens lover? Fastsetter du dens herredømme over jorden?

34 Kan din røst nå op til skyen, så en flom av vann dekker dig?

35 Kan du sende ut lynene, så de farer avsted, så de sier til dig: Se, her er vi?

36 Hvem har lagt visdom i de mørke skyer, eller hvem har lagt forstand i luftsynet?

37 Hvem teller skyene med visdom, og himmelens vannsekker - hvem heller vannet ut av dem,

38 når støvet flyter sammen til en fast masse, og jordklumpene henger fast ved hverandre?