1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.

3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?

5 Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.

6 A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.

7 Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.

8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

9 A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.

10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.

11 Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.

12 Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

14 Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.

15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.

17 Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.

18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.

19 Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.

20 Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.

21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

1 Da tok Bildad fra Suah til orde og sa:

2 Når vil I dog engang sette en grense for eders ord? Bli først forstandige, så kan vi tale sammen.

3 Hvorfor er vi aktet som fe? Hvorfor er vi urene i eders øine?

4 Å du som sønderriver dig selv din vrede! Mon jorden for din skyld skal lates øde, og en klippe rokkes fra sitt sted?

5 Like fullt skal den ugudeliges lys utslukkes, og hans ilds lue skal ikke skinne.

6 Lyset skal formørkes i hans telt og hans lampe utslukkes over ham.

7 Hans kraftige skritt skal bli innsnevret, og hans eget råd styrte ham;

8 for han kommer inn i et garn med sine føtter, og han vandrer på et nett.

9 En snare griper om hans hæl, et rep tar fatt i ham.

10 Skjult i jorden er det garn han fanges i, og fellen ligger på hans vei.

11 Redsler forferder ham rundt om og jager ham hvor han setter sin fot.

12 Av sult blir hans kraft fortært, og ulykke står ferdig ved hans side.

13 Hans hud fortæres stykke for stykke, dødens førstefødte* fortærer hans lemmer. / {* d.e. sykdom som volder døden.}

14 Han rives bort fra sitt telt, som han setter sin lit til, og du lar ham dra avsted til redslenes konge.

15 Folk som ikke hører ham til, bor i hans telt; det strøes svovel over hans bosted.

16 Nedentil tørkes hans røtter bort, og oventil visner hans grener.

17 Hans minne er blitt borte i landet, og hans navn nevnes ikke mere ute på marken.

18 Han støtes fra lys ut i mørke, han jages bort fra jorderike.

19 Han har ikke barn og ikke efterkommere blandt sitt folk, og det finnes ingen i hans boliger som har sloppet unda.

20 Over hans dag* forferdes de som bor i Vesten, og de som bor i Østen, gripes av redsel. / {* d.e. hans undergangs dag.}

21 Just således går det med den urettferdiges boliger, og således med hjemmet til den som ikke kjenner Gud.