1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.

10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.

11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.

12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.

13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]

14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.

16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.

18 A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.

19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.

22 Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.

24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.

26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.

27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;

28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

29 Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.

30 A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.

31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

32 Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

33 Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

1 The preparations of the heart in man, and the answer of the tongue, is from the LORD. 2 All the ways of a man are clean in his own eyes; but the LORD weigheth the spirits. 3 Commit thy works unto the LORD, and thy thoughts shall be established. 4 The LORD hath made all things for himself: yea, even the wicked for the day of evil. 5 Every one that is proud in heart is an abomination to the LORD: though hand join in hand, he shall not be unpunished. 6 By mercy and truth iniquity is purged: and by the fear of the LORD men depart from evil. 7 When a man’s ways please the LORD, he maketh even his enemies to be at peace with him. 8 Better is a little with righteousness than great revenues without right. 9 A man’s heart deviseth his way: but the LORD directeth his steps. 10 A divine sentence is in the lips of the king: his mouth transgresseth not in judgment. 11 A just weight and balance are the LORD’s: all the weights of the bag are his work. 12 It is an abomination to kings to commit wickedness: for the throne is established by righteousness. 13 Righteous lips are the delight of kings; and they love him that speaketh right.

14 The wrath of a king is as messengers of death: but a wise man will pacify it. 15 In the light of the king’s countenance is life; and his favour is as a cloud of the latter rain. 16 How much better is it to get wisdom than gold! and to get understanding rather to be chosen than silver! 17 The highway of the upright is to depart from evil: he that keepeth his way preserveth his soul. 18 Pride goeth before destruction, and an haughty spirit before a fall. 19 Better it is to be of an humble spirit with the lowly, than to divide the spoil with the proud. 20 He that handleth a matter wisely shall find good: and whoso trusteth in the LORD, happy is he. 21 The wise in heart shall be called prudent: and the sweetness of the lips increaseth learning. 22 Understanding is a wellspring of life unto him that hath it: but the instruction of fools is folly. 23 The heart of the wise teacheth his mouth, and addeth learning to his lips. 24 Pleasant words are as an honeycomb, sweet to the soul, and health to the bones. 25 There is a way that seemeth right unto a man, but the end thereof are the ways of death. 26 He that laboureth laboureth for himself; for his mouth craveth it of him.

27 An ungodly man diggeth up evil: and in his lips there is as a burning fire. 28 A froward man soweth strife: and a whisperer separateth chief friends.

29 A violent man enticeth his neighbour, and leadeth him into the way that is not good. 30 He shutteth his eyes to devise froward things: moving his lips he bringeth evil to pass. 31 The hoary head is a crown of glory, if it be found in the way of righteousness. 32 He that is slow to anger is better than the mighty; and he that ruleth his spirit than he that taketh a city. 33 The lot is cast into the lap; but the whole disposing thereof is of the LORD.