1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.

2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.

3 Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.

4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.

5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.

6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.

7 A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.

8 A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.

9 A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.

10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.

11 A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.

12 A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.

13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.

14 A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

15 Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.

16 Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.

17 Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.

18 A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.

19 A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.

20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.

21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.

22 Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!

23 Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.

24 Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.

1 Through desire a man, having separated himself, seeketh and intermeddleth with all wisdom. 2 A fool hath no delight in understanding, but that his heart may discover itself. 3 When the wicked cometh, then cometh also contempt, and with ignominy reproach. 4 The words of a man’s mouth are as deep waters, and the wellspring of wisdom as a flowing brook. 5 It is not good to accept the person of the wicked, to overthrow the righteous in judgment.

6 A fool’s lips enter into contention, and his mouth calleth for strokes. 7 A fool’s mouth is his destruction, and his lips are the snare of his soul. 8 The words of a talebearer are as wounds, and they go down into the innermost parts of the belly. 9 He also that is slothful in his work is brother to him that is a great waster. 10 The name of the LORD is a strong tower: the righteous runneth into it, and is safe. 11 The rich man’s wealth is his strong city, and as an high wall in his own conceit. 12 Before destruction the heart of man is haughty, and before honour is humility. 13 He that answereth a matter before he heareth it, it is folly and shame unto him. 14 The spirit of a man will sustain his infirmity; but a wounded spirit who can bear? 15 The heart of the prudent getteth knowledge; and the ear of the wise seeketh knowledge. 16 A man’s gift maketh room for him, and bringeth him before great men. 17 He that is first in his own cause seemeth just; but his neighbour cometh and searcheth him. 18 The lot causeth contentions to cease, and parteth between the mighty. 19 A brother offended is harder to be won than a strong city: and their contentions are like the bars of a castle. 20 A man’s belly shall be satisfied with the fruit of his mouth; and with the increase of his lips shall he be filled. 21 Death and life are in the power of the tongue: and they that love it shall eat the fruit thereof. 22 Whoso findeth a wife findeth a good thing, and obtaineth favour of the LORD. 23 The poor useth intreaties; but the rich answereth roughly. 24 A man that hath friends must shew himself friendly: and there is a friend that sticketh closer than a brother.