1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.

2 Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?

3 Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.

4 Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.

5 Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.

6 Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.

7 Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.

8 Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.

9 Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!

10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

11 Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.

12 Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.

13 Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.

14 Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.

15 Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.

16 Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.

17 Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.

18 Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.

19 Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.

20 Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.

21 Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.

22 Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.

23 Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.

24 Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.

25 Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.

26 Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.

27 Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.

28 Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:

29 Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!

30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

31 Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!

1 The words of king Lemuel, the prophecy that his mother taught him. 2 What, my son? and what, the son of my womb? and what, the son of my vows? 3 Give not thy strength unto women, nor thy ways to that which destroyeth kings. 4 It is not for kings, O Lemuel, it is not for kings to drink wine; nor for princes strong drink: 5 Lest they drink, and forget the law, and pervert the judgment of any of the afflicted. 6 Give strong drink unto him that is ready to perish, and wine unto those that be of heavy hearts. 7 Let him drink, and forget his poverty, and remember his misery no more. 8 Open thy mouth for the dumb in the cause of all such as are appointed to destruction. 9 Open thy mouth, judge righteously, and plead the cause of the poor and needy.

10 Who can find a virtuous woman? for her price is far above rubies. 11 The heart of her husband doth safely trust in her, so that he shall have no need of spoil. 12 She will do him good and not evil all the days of her life. 13 She seeketh wool, and flax, and worketh willingly with her hands. 14 She is like the merchants’ ships; she bringeth her food from afar. 15 She riseth also while it is yet night, and giveth meat to her household, and a portion to her maidens. 16 She considereth a field, and buyeth it: with the fruit of her hands she planteth a vineyard. 17 She girdeth her loins with strength, and strengtheneth her arms. 18 She perceiveth that her merchandise is good: her candle goeth not out by night. 19 She layeth her hands to the spindle, and her hands hold the distaff. 20 She stretcheth out her hand to the poor; yea, she reacheth forth her hands to the needy. 21 She is not afraid of the snow for her household: for all her household are clothed with scarlet. 22 She maketh herself coverings of tapestry; her clothing is silk and purple. 23 Her husband is known in the gates, when he sitteth among the elders of the land. 24 She maketh fine linen, and selleth it; and delivereth girdles unto the merchant. 25 Strength and honour are her clothing; and she shall rejoice in time to come. 26 She openeth her mouth with wisdom; and in her tongue is the law of kindness. 27 She looketh well to the ways of her household, and eateth not the bread of idleness. 28 Her children arise up, and call her blessed; her husband also, and he praiseth her. 29 Many daughters have done virtuously, but thou excellest them all. 30 Favour is deceitful, and beauty is vain: but a woman that feareth the LORD, she shall be praised. 31 Give her of the fruit of her hands; and let her own works praise her in the gates.