1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.

7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.

16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.

18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!

21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.

22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.

23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.

27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

1 He, that being often reproved hardeneth his neck, shall suddenly be destroyed, and that without remedy. 2 When the righteous are in authority, the people rejoice: but when the wicked beareth rule, the people mourn. 3 Whoso loveth wisdom rejoiceth his father: but he that keepeth company with harlots spendeth his substance. 4 The king by judgment establisheth the land: but he that receiveth gifts overthroweth it. 5 A man that flattereth his neighbour spreadeth a net for his feet. 6 In the transgression of an evil man there is a snare: but the righteous doth sing and rejoice. 7 The righteous considereth the cause of the poor: but the wicked regardeth not to know it. 8 Scornful men bring a city into a snare: but wise men turn away wrath. 9 If a wise man contendeth with a foolish man, whether he rage or laugh, there is no rest. 10 The bloodthirsty hate the upright: but the just seek his soul. 11 A fool uttereth all his mind: but a wise man keepeth it in till afterwards. 12 If a ruler hearken to lies, all his servants are wicked. 13 The poor and the deceitful man meet together: the LORD lighteneth both their eyes. 14 The king that faithfully judgeth the poor, his throne shall be established for ever. 15 The rod and reproof give wisdom: but a child left to himself bringeth his mother to shame. 16 When the wicked are multiplied, transgression increaseth: but the righteous shall see their fall. 17 Correct thy son, and he shall give thee rest; yea, he shall give delight unto thy soul. 18 Where there is no vision, the people perish: but he that keepeth the law, happy is he. 19 A servant will not be corrected by words: for though he understand he will not answer. 20 Seest thou a man that is hasty in his words? there is more hope of a fool than of him. 21 He that delicately bringeth up his servant from a child shall have him become his son at the length. 22 An angry man stirreth up strife, and a furious man aboundeth in transgression. 23 A man’s pride shall bring him low: but honour shall uphold the humble in spirit. 24 Whoso is partner with a thief hateth his own soul: he heareth cursing, and bewrayeth it not. 25 The fear of man bringeth a snare: but whoso putteth his trust in the LORD shall be safe. 26 Many seek the ruler’s favour; but every man’s judgment cometh from the LORD. 27 An unjust man is an abomination to the just: and he that is upright in the way is abomination to the wicked.