1 Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.

2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

3 Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

5 Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

13 Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.

14 És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

16 Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:

17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!

18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!

1 Wisdom hath builded her house, she hath hewn out her seven pillars: 2 She hath killed her beasts; she hath mingled her wine; she hath also furnished her table. 3 She hath sent forth her maidens: she crieth upon the highest places of the city, 4 Whoso is simple, let him turn in hither: as for him that wanteth understanding, she saith to him, 5 Come, eat of my bread, and drink of the wine which I have mingled. 6 Forsake the foolish, and live; and go in the way of understanding. 7 He that reproveth a scorner getteth to himself shame: and he that rebuketh a wicked man getteth himself a blot. 8 Reprove not a scorner, lest he hate thee: rebuke a wise man, and he will love thee. 9 Give instruction to a wise man, and he will be yet wiser: teach a just man, and he will increase in learning. 10 The fear of the LORD is the beginning of wisdom: and the knowledge of the holy is understanding. 11 For by me thy days shall be multiplied, and the years of thy life shall be increased. 12 If thou be wise, thou shalt be wise for thyself: but if thou scornest, thou alone shalt bear it.

13 A foolish woman is clamorous: she is simple, and knoweth nothing. 14 For she sitteth at the door of her house, on a seat in the high places of the city, 15 To call passengers who go right on their ways: 16 Whoso is simple, let him turn in hither: and as for him that wanteth understanding, she saith to him, 17 Stolen waters are sweet, and bread eaten in secret is pleasant. 18 But he knoweth not that the dead are there; and that her guests are in the depths of hell.