Jesus, o pastor verdadeiro

1 Jesus disse:

— Eu afirmo a vocês que isto é verdade: quem não entra no curral das ovelhas pela porta, mas pula o muro é um ladrão e bandido. 2 Mas quem entra pela porta é o pastor do rebanho. 3 O porteiro abre a porta para ele. As ovelhas reconhecem a sua voz quando ele as chama pelo nome, e ele as leva para fora do curral. 4 Quando todas estão do lado de fora, ele vai na frente delas, e elas o seguem porque conhecem a voz dele. 5 Mas de jeito nenhum seguirão um estranho! Pelo contrário, elas fugirão, pois não conhecem a voz de estranhos.

6 Jesus fez esta comparação, mas ninguém entendeu o que ele queria dizer.

Jesus, a porta

7 Então Jesus continuou:

— Eu afirmo a vocês que isto é verdade: eu sou a porta por onde as ovelhas passam. 8 Todos os que vieram antes de mim são ladrões e bandidos, mas as ovelhas não deram atenção à voz deles. 9 Eu sou a porta. Quem entrar por mim será salvo; poderá entrar e sair e achará comida. 10 O ladrão só vem para roubar, matar e destruir; mas eu vim para que as ovelhas tenham vida, a vida completa.

Jesus, o bom pastor

11 — Eu sou o bom pastor; o bom pastor dá a vida pelas ovelhas. 12 Um empregado trabalha somente por dinheiro; ele não é pastor, e as ovelhas não são dele. Por isso, quando vê um lobo chegando, ele abandona as ovelhas e foge. Então o lobo ataca e espalha as ovelhas. 13 O empregado foge porque trabalha somente por dinheiro e não se importa com as ovelhas. 14,15 Eu sou o bom pastor. Assim como o Pai me conhece, e eu conheço o Pai, assim também conheço as minhas ovelhas, e elas me conhecem. E estou pronto para morrer por elas. 16 Tenho outras ovelhas que não estão neste curral. Eu preciso trazer essas também, e elas ouvirão a minha voz. Então elas se tornarão um só rebanho com um só pastor.

17 — O Pai me ama porque eu dou a minha vida para recebê-la outra vez. 18 Ninguém tira a minha vida de mim, mas eu a dou por minha própria vontade. Tenho o direito de dá-la e de tornar a recebê-la, pois foi isso o que o meu Pai me mandou fazer.

19 Quando ouviu isso, o povo se dividiu outra vez. Muitos diziam:

20 — Ele está dominado por um demônio! Está louco! Por que é que vocês escutam o que ele diz?

21 Outros afirmavam:

— Quem está dominado por um demônio não fala assim! Será que um demônio pode dar vista aos cegos?

O povo rejeita Jesus

22 Era inverno, e em Jerusalém estavam comemorando a Festa da Dedicação. 23 Jesus estava andando pelo pátio do Templo, perto da entrada chamada "Alpendre de Salomão". 24 Então o povo se ajuntou em volta dele e perguntou:

— Até quando você vai nos deixar na dúvida? Diga com franqueza: você é ou não é o Messias?

25 Jesus respondeu:

— Eu já disse, mas vocês não acreditaram. As obras que eu faço pelo poder do nome do meu Pai falam a favor de mim, 26 mas vocês não creem porque não são minhas ovelhas. 27 As minhas ovelhas escutam a minha voz; eu as conheço, e elas me seguem. 28 Eu lhes dou a vida eterna, e por isso elas nunca morrerão. Ninguém poderá arrancá-las da minha mão. 29 O poder que o Pai me deu é maior do que tudo, e ninguém pode arrancá-las da mão dele. 30 Eu e o Pai somos um.

31 Então eles tornaram a pegar pedras para matar Jesus. 32 E ele disse:

— Eu fiz diante de vocês muitas coisas boas que o Pai me mandou fazer. Por causa de qual delas vocês querem me matar?

33 Eles responderam:

— Não é por causa de nenhuma coisa boa que queremos matá-lo, mas porque, ao dizer isso, você está blasfemando contra Deus. Pois você, que é apenas um ser humano, está se fazendo de Deus.

34 Então Jesus afirmou:

— Na Lei de vocês está escrito que Deus disse: "Vocês são deuses." 35 Sabemos que as Escrituras Sagradas sempre dizem a verdade, e sabemos que, de fato, Deus chamou de deuses aqueles que receberam a sua mensagem. 36 Quanto a mim, o Pai me escolheu e me enviou ao mundo. Então por que vocês dizem que blasfemo contra Deus quando afirmo que sou Filho dele? 37 Se não faço o que o meu Pai manda, não creiam em mim. 38 Mas, se eu faço, e vocês não creem em mim, então creiam pelo menos nas coisas que faço. E isso para que vocês fiquem sabendo de uma vez por todas que o Pai vive em mim e que eu vivo no Pai.

39 A essa altura tentaram novamente prendê-lo, mas Jesus escapou das mãos deles.

40 Ele voltou de novo para o lado leste do rio Jordão, foi para o lugar onde João Batista tinha batizado antes e ficou lá. 41 E muita gente ia vê-lo, dizendo:

— João não fez nenhum milagre, mas tudo o que ele disse sobre Jesus é verdade.

42 E naquele lugar muita gente creu em Jesus.

1 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló&#59;

2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

3 Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.

4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.

5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik."

6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.

7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja.

8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk.

9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.

10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."

11 "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.

13 A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.

14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,

15 ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.

16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

17 Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.

18 Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól."

19 Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.

20 Sokan így szóltak közülük: "Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?"

21 Mások ezt mondták: "Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?"

22 Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt.

23 Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt.

24 Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: "Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!"

25 Jézus így válaszolt nekik: "Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem,

26 de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.

27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.

28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.

29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.

30 Én és az Atya egy vagyunk."

31 Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék.

32 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?"

33 A zsidók így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat."

34 Jézus így válaszolt: "Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?

35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,

36 akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!

37 Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem&#59;

38 de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában."

39 Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.

40 Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott.

41 Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.

42 És ott sokan hittek benne.