1 Seis dias antes da Páscoa, Jesus foi ao povoado de Betânia, onde morava Lázaro, a quem ele tinha ressuscitado. 2 Prepararam ali um jantar para Jesus. Marta ajudava a servir, e Lázaro era um dos que estavam à mesa com ele. 3 Então Maria pegou um frasco cheio de um perfume muito caro, feito de nardo puro. Ela derramou o perfume nos pés de Jesus e os enxugou com os seus cabelos; e toda a casa ficou perfumada. 4 Mas Judas Iscariotes, o discípulo que ia trair Jesus, disse:

5 — Este perfume vale mais de trezentas moedas de prata . Por que não foi vendido, e o dinheiro, dado aos pobres?

6 Judas disse isso, não porque tivesse pena dos pobres, mas porque era ladrão. Ele tomava conta da bolsa de dinheiro e costumava tirar do que punham nela.

7 Então Jesus respondeu:

— Deixe Maria em paz! Que ela guarde isso para o dia do meu sepultamento. 8 Os pobres estarão sempre com vocês, mas eu não estarei sempre com vocês.

9 Muitas pessoas ficaram sabendo que Jesus estava em Betânia. Então foram até lá não só por causa dele, mas também para ver Lázaro, o homem que Jesus tinha ressuscitado. 10 Então os chefes dos sacerdotes resolveram matar Lázaro também; 11 pois, por causa dele, muitos judeus estavam abandonando os seus líderes e crendo em Jesus.

12 No dia seguinte, a grande multidão que tinha ido à Festa da Páscoa ouviu dizer que Jesus estava chegando a Jerusalém. 13 Então eles pegaram ramos de palmeiras e saíram para se encontrar com ele, gritando:

— Hosana a Deus!

Que Deus abençoe aquele que vem

em nome do Senhor!

Que Deus abençoe o Rei de Israel!

14 Jesus procurou um jumentinho e o montou, como dizem as Escrituras Sagradas:

15 "Povo de Jerusalém, não tenha medo!

Veja! Aí vem o seu Rei,

montado num jumentinho!"

16 Naquela ocasião os discípulos não entenderam isso. Mas, depois de Jesus ter voltado para a presença gloriosa de Deus, eles lembraram que isso estava escrito a respeito dele e também que era isso o que tinha acontecido.

17 A multidão que estava com Jesus quando ele havia chamado Lázaro para fora do túmulo e o tinha ressuscitado espalhou a notícia do que tinha acontecido. 18 E o povo foi encontrar-se com Jesus, pois ficou sabendo que ele tinha feito esse milagre. 19 Então os fariseus disseram uns aos outros:

— Não estamos conseguindo nada! Vejam! Todos estão indo com ele!

20 Entre o povo que tinha ido a Jerusalém para tomar parte na festa, estavam alguns não judeus. 21 Eles foram falar com Filipe, que era da cidade de Betsaida, na Galileia, e pediram:

— Senhor, queremos ver Jesus.

22 Filipe foi dizer isso a André, e os dois foram falar com Jesus. 23 Então ele respondeu:

— Chegou a hora de ser revelada a natureza divina do Filho do Homem. 24 Eu afirmo a vocês que isto é verdade: se um grão de trigo não for jogado na terra e não morrer, ele continuará a ser apenas um grão. Mas, se morrer, dará muito trigo. 25 Quem ama a sua vida não terá a vida verdadeira; mas quem não se apega à sua vida, neste mundo, ganhará para sempre a vida verdadeira. 26 Quem quiser me servir siga-me; e, onde eu estiver, ali também estará esse meu servo. E o meu Pai honrará todos os que me servem.

27 Jesus continuou:

— Agora estou sentindo uma grande aflição. O que é que vou dizer? Será que vou dizer: Pai, livra-me desta hora de sofrimento? Não! Pois foi para passar por esta hora que eu vim. 28 Pai, revela a tua presença gloriosa!

Então do céu veio uma voz, que dizia:

— Eu já a revelei e a revelarei de novo.

29 A multidão que estava ali ouviu a voz e dizia que era um trovão. Outros afirmavam que um anjo tinha falado com Jesus. 30 Mas ele disse:

— Não foi por minha causa que veio esta voz, mas por causa de vocês. 31 Chegou a hora de este mundo ser julgado, e aquele que manda nele será expulso. 32 E, quando eu for levantado da terra, atrairei todas as pessoas para mim.

33 Ele dizia isso para indicar de que maneira ia morrer.

34 A multidão perguntou:

— A nossa Lei diz que o Messias vai viver para sempre. Como é que o senhor diz que o Filho do Homem precisa ser levantado da terra? Quem é esse Filho do Homem?

35 Jesus respondeu:

— A luz estará com vocês ainda um pouco mais. Vivam a sua vida enquanto vocês têm esta luz, para que a escuridão não caia de repente sobre vocês. Quem anda na escuridão não sabe para onde vai. 36 Enquanto vocês têm a luz, creiam na luz para que possam viver na luz.

Depois que Jesus disse isso, foi embora e se escondeu do povo. 37 Eles tinham visto Jesus fazer todos esses milagres, mas não criam nele, 38 para que se cumprisse o que disse o profeta Isaías:

"Senhor, quem creu na nossa mensagem?

E quem viu que era o Senhor

que estava agindo?"

39 Não podiam crer porque, como disse Isaías:

40 "Deus cegou os olhos deles

e fechou a mente deles,

para que não vejam, e não entendam,

e não se voltem para ele,

e sejam curados por ele."

41 Isaías disse isso porque viu a revelação da natureza divina de Jesus e falou a respeito dele.

42 No entanto, muitos líderes judeus creram em Jesus, mas não falavam publicamente a favor dele para que os fariseus não os expulsassem da sinagoga. 43 Eles gostavam mais de ser elogiados pelas pessoas do que de ser elogiados por Deus.

44 Jesus disse bem alto:

— Quem crê em mim crê não somente em mim, mas também naquele que me enviou. 45 Quem me vê vê também aquele que me enviou. 46 Eu vim ao mundo como luz para que quem crê em mim não fique na escuridão. 47 Se alguém ouvir a minha mensagem e não a praticar, eu não o julgo. Pois eu vim para salvar o mundo e não para julgá-lo. 48 Quem me rejeita e não aceita a minha mensagem já tem quem vai julgá-lo. As palavras que eu tenho dito serão o juiz dessa pessoa no último dia.

49 — Eu não tenho falado em meu próprio nome, mas o Pai, que me enviou, é quem me ordena o que devo dizer e anunciar. 50 E eu sei que o seu mandamento dá a vida eterna. O que eu digo é justamente aquilo que o Pai me mandou dizer.

1 Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.

2 Vacsorát készítettek ott neki, s Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.

3 Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg&#59; a ház pedig megtelt a kenet illatával.

4 Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt:

5 "Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?"

6 De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.

7 Jézus erre így szólt: "Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta&#59;

8 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!"

9 Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek&#59; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül.

10 A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik,

11 mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.

12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,

13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: "Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!"

14 Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:

15 "Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve."

16 Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.

17 A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette.

18 Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.

19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: "Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!"

20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent.

21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Uram, Jézust szeretnénk látni."

22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.

23 Jézus így válaszolt nekik: "Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.

24 Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad&#59; de ha meghal, sokszoros termést hoz.

25 Aki szereti az életét, elveszti&#59; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.

26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen&#59; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is&#59; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.

27 Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!

28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" Erre hang hallatszott az égből: "Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem."

29 A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt&#59; mások azonban így szóltak: "Angyal beszélt vele."

30 Jézus megszólalt: "Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek.

31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.

32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.

33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

34 A sokaság megkérdezte tőle: "Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?"

35 Jézus ezt mondta nekik: "Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket&#59; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

36 Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" Ezeket mondta Jézus, majd eltávozott és elrejtőzött előlük.

37 Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne,

38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?"

39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta:

40 "Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."

41 Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.

42 Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából&#59;

43 mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.

44 Jézus felemelve a hangját ezt mondta: "Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem&#59;

45 és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem.

46 Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.

47 Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt&#59; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.

48 Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.

49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.

50 Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem."